Egy hűvös, őszi reggelen Balázs izgatottan ébredt. Ma volt az első napja az óvodában! Anyukája kézen fogta, és együtt indultak el az óvoda felé. Útközben Balázs megállt a Mesefa alatt, amely ezúttal puha, barátságos fénnyel ragyogott.
– Balázs, ne félj! Az óvoda egy varázslatos hely, ahol sok újat tanulhatsz – mondta a Mesefa halkan, mintha csak a szél susogta volna a levelek között.
Ahogy Balázs belépett az óvodába, egy kedves óvónéni, Anikó néni fogadta.
– Szia, Balázs! Gyere, bemutatom neked a többieket – mondta mosolyogva.
Balázs körülnézett. A szobában gyerekek játszottak építőkockákkal, színes ceruzákkal rajzoltak, és egy nagy asztalnál gyurmából formáltak figurákat. Az egyik sarokban egy kisfiú épp egy játékautót tologatott, míg egy kislány egy plüssmackót ölelgetett.
Anikó néni kézen fogta Balázst, és bemutatta a többieknek:
– Gyerekek, ő itt Balázs, ma van az első napja nálunk.
Egy kisfiú, akit Hubának hívtak, odaszaladt hozzá.
– Szia, Balázs! Gyere, építsünk egy várat! – mondta izgatottan.
Balázs elmosolyodott, és hamarosan már együtt tornyozták a kockákat. Egy kislány, Emma, csatlakozott hozzájuk, és gyönyörű zászlót rajzolt a vár tetejére. Mialatt építettek, Balázs észrevette, hogy mindenki kedves és barátságos.
Az óvodában hamarosan elérkezett az énekes kör. Anikó néni gitárt vett elő, és közösen kezdtek énekelni egy vidám dalt. Balázs eleinte csak hallgatta, de amikor észrevette, hogy mindenki milyen boldogan tapsol és nevet, ő is csatlakozott.
A nap folyamán a gyerekek kimentek az udvarra, ahol egy nagy homokozó várta őket. Balázs és Huba közösen építettek egy alagutat, miközben Emma homoktortát készített, és megkínálta vele őket.
– Ez a legjobb homoktorta, amit valaha kóstoltam! – nevetett Balázs, miközben Emma büszkén bólogatott.
Ahogy a nap vége közeledett, Anikó néni egy különleges könyvet vett elő.
– Ez itt az óvodai varázskönyv. Mindennap elmesélünk belőle egy történetet. Ma egy kisfiúról lesz szó, aki először jött óvodába, és megtanulta, hogy milyen jó dolog barátokat szerezni.
Balázs figyelmesen hallgatta a mesét, és rájött, hogy az óvoda nemcsak izgalmas hely, hanem egy olyan közösség is, ahol mindig van, aki segít, és ahol mindenki jókedvűen tanulhat együtt.
Amikor hazaért, elmesélte a Mesefának a napját. A fa levelei mintha boldogan zizegtek volna, miközben Balázs elmesélte, hogy barátokat szerzett és mennyi mindent tanult.
– Ugye mondtam, hogy az óvoda varázslatos hely! – suttogta a fa a szél hangján.
Balázs mosolyogva ment aludni, izgatottan várva a következő napot.
