Balázs egy szikrázó nyári napon letelepedett a Mesefa árnyékába. A fa lombjai zölden ragyogtak, és az ágain szélzeneként csilingeltek a levelek. Amikor Balázs kinyitotta a varázskönyvet, egy érdekes történet bontakozott ki előtte:
– Egy forró, homokos dzsungel szélén élt egy különleges kaméleon, akit Kamónak hívtak. Kamó a dzsungel szivárványának nevezték, mert minden alkalommal, amikor egy új helyre mászott, más színt öltött. Ő azonban sokkal több volt, mint egy színes kis gyík: igazi tanító volt.
Egy napon az állatok a dzsungelben összegyűltek egy nagy tisztáson, és arról beszélgettek, hogy mindannyian másképp néznek ki, és más dolgokat tudnak, ezért néha nem értik meg egymást. Kamó figyelmesen hallgatta a problémáikat, majd megszólalt:
– Engedjétek meg, hogy elmagyarázzam, milyen fontos az alkalmazkodás és a sokszínűség!
Az állatok kíváncsian figyeltek, ahogy Kamó egy vastag faágra mászott.
– Először is, én nem csak színes vagyok – kezdte. – A színeimmel nemcsak el tudok rejtőzni a ragadozók elől, hanem kifejezhetem az érzéseimet is! Nézzétek csak!
Kamó sárga színre váltott.
– Ez azt jelenti, hogy boldog vagyok – magyarázta. Majd zöld színbe olvadt:
– Most nyugodt vagyok.
Ezután hirtelen vörösre változott.
– Amikor veszélyt érzek, ezt a színt veszem fel, hogy figyelmeztessem a környezetemet.
Az állatok csodálattal nézték Kamót.
– De hogyan változtatod meg a színeidet? – kérdezte egy kíváncsi kis mókus.
– Nos, ez különleges képesség – mosolygott Kamó. – A bőrömben apró sejtek vannak, amelyek különböző pigmenteket tartalmaznak. Amikor összehúzódnak vagy kinyúlnak ezek a sejtek, megváltozik a színem.
– És mit tanulhatunk ebből? – érdeklődött a majom.
– Azt, hogy a világban mindenki más. Egyesek gyorsak, mint a gazella, mások erősek, mint az oroszlán. Én a színeimmel mutatom meg, hogy mindig alkalmazkodnunk kell a helyzetekhez és a környezetünkhöz. Ti is meg tudjátok találni, hogy miben vagytok különlegesek!
Az állatok bólintottak, és elhatározták, hogy ezentúl jobban odafigyelnek egymásra.
Balázs becsukta a varázskönyvet, és a Mesefa így szólt:
– Látod, Balázs, az alkalmazkodóképesség a legnagyobb erő, amit tanulhatunk. Ha elfogadjuk és megbecsüljük mások különbözőségét, a világ színesebb lesz.
Balázs boldogan indult haza, és elhatározta, hogy soha nem fél kipróbálni valami újat, mert a színes élet mindig tartogat meglepetéseket.
