Valahol a világ végén, egy eldugott tengerparton élt egy fiatal nő, Elara, aki születése óta az óceán hívását hallotta. Minden reggel, amikor a nap sugarai a horizontot érintették, és minden este, amikor a hold fénye átszőtte a vizet, Elara a parton állt, figyelve az örökké változó hullámokat. Az emberek a faluban úgy tartották, hogy különleges kapcsolat fűzi őt az óceánhoz, mintha a víz beszélne hozzá.
Egyik este, a naplemente arany, narancs és rózsaszín ragyogásában, valami egészen különös történt. Elara éppen a homokos parton állt, amikor egy hatalmas hullám kezdett formálódni a távolban. Nem egy szokványos hullám volt – mérete, alakja és ereje minden mást felülmúlt. Ahogy közelebb ért, a hullám íve szívformát rajzolt az égbolt és a tenger között. A falubeliek azt suttogták, hogy ez nem más, mint az „Óceán Szíve” – egy ritka jelenség, amely generációkon át egyszer látható, és azt mondják, hogy kívánságot teljesít.
Elara nem tudott ellenállni a látványnak. Mezítláb belépett a vízbe, hagyta, hogy a hullám morajlása végigsuhanjon a lelkén. Miközben a víz lassan ellepte a lábát, egy furcsa érzés öntötte el: mintha a hullám üzenni próbálna. A szívformától szinte ragyogott a tenger, és a hullámok suttogása tisztán megfogalmazódott a fülében.
„Bátorságod és tiszta szíved most meghallgattatott” – mintha a hullám ezt mondta volna.
A naplemente sugaraiban állva, Elara becsukta a szemét és kívánt. Egy kívánságot, amit sosem mert kimondani senki előtt. A szívére tette a kezét, és arra kérte az óceánt, hogy adja meg neki a lehetőséget, hogy békét hozzon a világba, hogy azok, akik elvesztették a reményt, újra érezzenek valamit az élet szépségéből.
Amint a hullám elérte őt, a víz úgy nyugodott meg, mintha soha nem is létezett volna. A part csendessé vált, a falubeliek döbbenten álltak a látvány előtt. Elara a vízben állt, mosollyal az arcán, és tudta: valami különleges történt.
Attól a naptól kezdve az „Óceán Szíve” legendája szárnyra kapott, és Elara története nem csak a falut, hanem a messzi tájakat is bejárta. Az emberek azt mondták, hogy Elara a szívében hordozza az óceán erejét, és bárhová ment, az emberek békét és reményt éreztek a közelében. A szívformájú hullám pedig soha többé nem jelent meg – de akik látták, azok tudták, hogy a világ kincsei között a legnagyobb az, ami képes összekötni a természet erejét az emberi szív tisztaságával.
