Egy meleg, nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent, miközben a szél halkan zizegtette a leveleket. A fa most mélyzöld fényt árasztott, mintha egy ősi, dinoszauruszokkal teli világ történetét mesélné el. Amikor Balázs kinyitotta a varázskönyvet, a lapok között egy különleges mese kezdődött:
– Egy gyönyörű, zöldellő völgyben élt egy apró, kíváncsi kis dínóbébi, akit Dininek hívtak. Dini az anyukájával, Dina mamával lakott, aki hatalmas és erős volt, és mindennél jobban óvta a kicsinyét. Dini nagyon szeretett játszani és felfedezni a világot, bár néha túl messzire merészkedett Dina mama figyelő szeme elől.
Egy reggel, amikor a nap első sugarai megvilágították a völgyet, Dini vidáman ugrándozott a fák között.
– Nézd, Dina mama! Találtam egy hatalmas levelet! Ez biztosan a világ legnagyobb levele! – kiáltotta izgatottan.
Dina mama mosolyogva figyelte kicsinyét. – Ez tényleg szép nagy levél, Dini. De tudod, a világban sokkal több érdekesség van. Például a fák, amik ezeket a leveleket adják, nemcsak táplálnak minket, de árnyékot is nyújtanak a forró nap elől.
Dini nagy szemekkel nézett fel a hatalmas fákra. – Tényleg? Akkor a fák nagyon fontosak!
– Igen – bólintott Dina mama. – A természet minden része összefügg. Mi dinoszauruszok is segítjük a fákat, például azzal, hogy a megevett növények magvai szétszóródnak, és új fák nőhetnek belőlük.
Később Dini egy patakot talált, amely csörgedezve folyt a kövek között.
– Dina mama, miért olyan tiszta ez a víz? – kérdezte kíváncsian, miközben óvatosan beletette a mancsát.
Dina mama odasétált mellé. – A patakok a hegyekből jönnek, ahol a víz friss és tiszta. Ez a víz nemcsak minket tart életben, hanem a növényeket és az állatokat is. Éppen ezért mindig vigyáznunk kell rá.
Dini bólintott, és megjegyezte magának, hogy a víz valóban nagyon fontos kincs.
Ahogy továbbmentek, Dini meglátott egy hatalmas madarat az égen. Megijedt, és gyorsan Dina mama mögé bújt.
– Mi ez, Dina mama? – kérdezte remegve.
Dina mama felnézett. – Ez egy pteroszaurusz, Dini. Nagy és félelmetesnek tűnik, de leginkább halakat eszik. Azonban soha ne feledd, hogy mindig figyelnünk kell a környezetünkre, mert a világ tele van meglepetésekkel.
Dini megkönnyebbült, és megfogadta, hogy mindig Dina mama közelében marad, ha valami ismeretlent lát.
Amikor eljött az este, Dina mama és Dini egy magas domb tetején pihentek meg, ahonnan az egész völgyre ráláttak. A naplemente aranyszínűre festette a tájat, és a madarak éneke betöltötte a levegőt.
– Tudod, Dini, a világ csodákkal van tele, de felelősek vagyunk érte – mondta Dina mama. – Vigyáznunk kell a növényekre, a vízre és egymásra is. Ha ezt megértjük, a völgy mindig biztonságos és gyönyörű otthon marad számunkra.
Dini a puha földre kuporodott Dina mama mellett, és álmosan így felelt: – Én is vigyázni fogok a világra, ahogy te teszed, Dina mama.
Dina mama szeretettel megsimogatta kicsinye fejét az orrával. – Tudom, hogy így lesz, Dini.
Aznap este a csillagok alatt Dini békésen aludt, és arról álmodott, hogy egy nap ő is olyan erős és bölcs lesz, mint Dina mama.
Amikor Balázs becsukta a varázskönyvet, a Mesefa susogva így szólt:
– A természet minden apró csodája tanít nekünk valamit. Vigyázz rá, Balázs!
Balázs elmosolyodott, és hazaindult, miközben azon gondolkodott, milyen sokat tanult ma a dinoszauruszokról és a természet harmóniájáról.
