bonsai

Egy kép, egy történet – 2025.02.01.

Valahol egy mesebeli világban, a felhők fölött, létezett egy különös kis lebegő sziget. Apró, de varázslatos volt: vörös levelű bonsai fa állt a szélén, gyökerei szorosan kapaszkodtak a sziklákba, mintha tudta volna, hogy egyedül ő tartja egyben ezt a különleges helyet. Egy kis vízesés csobogott lefelé a sziklafalon, habosan zuhanva alá a semmibe – senki sem tudta, hová tűnik a víz, de mindig újra és újra felbukkant, mintha sosem fogyna el.

A szigetet puha, zöld fű borította, és bokrok, apró virágok hintették be, mintha valaki gondosan tervezte volna meg ezt a csodálatos kis világot. Az egyik sziklakiszögellésen egy pici, kopasz fa állt, amely egy nap úgy döntött, hogy ideje leveleket növesztenie.

„Ez így nem mehet tovább!” – morfondírozott a fa. „Mindenki szép és lombos rajtam kívül! Még a bonsai is menő piros leveleket kapott!”

A kis fa elhatározta, hogy leveleket növeszt – de nem ám akármilyeneket! Ragyogó, aranyszínű levelekre vágyott, hogy ő legyen a legkülönlegesebb növény a szigeten. Így hát összeszedte minden energiáját, és várta a varázslatos naplementét, amely minden este narancs és fehér fényben áztatta a szigetet.

Ahogy a nap lebukott, a sziget fénylett a sárga, narancs és vörös árnyalatokban, mintha maga az ég is ünnepelné ezt a helyet. A kis fa annyira elmerült a csodálatos látványban, hogy észre sem vette, hogy valami furcsa történik vele…

Másnap reggel, amikor felkelt a nap, a bonsai fa halkan susogott, a bokrok zizegtek, és a vízesés is mintha boldogabban csobogott volna. A kis fa megrázta vékony ágait, és meglepetten látta, hogy minden egyes gallya végén apró, aranyszínű levelek tündökölnek!

„Sikerült! Sikerült!” – örvendezett.

A lebegő sziget összes lakója odagyűlt, hogy megcsodálja. A bonsai fa elégedetten bólogatott, a fű susogott az örömtől, a vízesés még magasabbra fröcskölt, és az égbolt maga is úgy tűnt, mintha egy kicsit még szebben ragyogna.

A kis fa azóta is büszkén áll a lebegő sziget peremén, aranyló leveleit csillogtatva minden naplementében, és mindenki, aki arra jár, tudja: ha igazán szeretnél valamit, a lebegő sziget mindig segít, hogy a vágyaid valóra váljanak.

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – 2025.10.19.

Egyszer, valahol a csillagok között, volt egy hely, amit úgy hívtak: Fénymező. Ott nem voltak szavak, sem idő, csak színek, fények, és az érzések halk dallama. Ebben a világban élt két lélek: Auri és Sion. Auri a hajnal színeit hordozta

Tovább olvasom »

Egy kép, egy történet – 2025.10.18.

Egy esős reggelen Lili a kert végében játszott. A csizmája cuppogott a sárban, a kabátján apró vízcseppek csillogtak, és minden egyes esőcsepp úgy pattant le róla, mintha kuncogna. Szerette az esőt. Olyankor az egész világ illatosabbnak, színesebbnek tűnt. Ahogy körbeforgott,

Tovább olvasom »