Egy langyos nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, miközben a levelek susogva ringatóztak a szélben. A fa most mélykék fényt árasztott, mintha a tenger hullámait idézné meg. Amikor Balázs kinyitotta a varázskönyvet, egy különleges mese bontakozott ki előtte:
– A mély, titokzatos óceánban, ahol a víz kékje soha nem ér véget, élt egy fiatal rája, akit Ripinek hívtak. Ripi fürgén siklott a vízben, uszonyai úgy terültek ki körülötte, mint egy kecses palást. Gyors és ügyes volt, de mindig úgy érezte, hogy nem elég különleges.
Egy nap, miközben Ripi a sekély vízben siklott, megpillantott egy kis halat, aki rémülten remegett egy korall mögött.
– Mi a baj? – kérdezte Ripi barátságosan.
– Egy nagy hal üldözött, és nem tudok gyorsan úszni, hogy elbújjak! – sírdogált a halacska.
Ripi elmosolyodott. – Tudtad, hogy a ráják milyen ügyesen tudnak álcázni magukat? Figyelj csak!
Ripi finoman a tengerfenékre siklott, és testével beolvadt a homokba. A bőrének színe tökéletesen igazodott a környezetéhez, így szinte teljesen láthatatlanná vált.
– Nahát! – ámult el a kis hal. – Ez varázslat!
Ripi nevetett. – Nem varázslat, hanem alkalmazkodás. A ráják így rejtőznek el a ragadozók elől, vagy leselkednek, amikor vadászni akarnak.
Később Ripi egy hatalmas teknőssel találkozott, aki lassan mozgott a vízben.
– Szervusz, fiatal rája! – köszöntötte a teknős. – Hová sietsz ilyen gyorsan?
– Mindig mozgok, mert nem tudok sokáig egy helyben maradni – válaszolta Ripi. – A ráják folyamatosan mozgatják a kopoltyúikat, hogy lélegezni tudjanak.
A teknős bólintott. – Mindannyian másképp élünk. Én például lassú vagyok, de a páncélom megvéd. Neked pedig a mozgás ad erőt.
Ripi elgondolkodott. Talán mégis különleges volt, csak eddig nem vette észre.
Aznap este Ripi egy titokzatos fényt vett észre a mélyben. Közelebb úszott, és meglátta, hogy apró világító planktonok ragyogtak körülötte.
– Nézd csak, Ripi! – hallotta egy bölcs öreg rája hangját. – Az óceán tele van csodákkal. A víz mélyén minden élőlény különleges valamilyen módon. Neked az a képességed, hogy észrevétlenül siklasz a vízben, hogy gyors vagy, és hogy a tested tökéletesen alkalmazkodik a környezethez. Ne kételkedj magadban!
Ripi elmosolyodott. Most már tudta, hogy minden lény egyedi és értékes – csak meg kell tanulni felismerni a saját különlegességünket.
Mit tanultunk Ripitől, a rájától?
- A ráják képesek álcázni magukat, hogy elrejtőzzenek a veszély elől.
- A ráják folyamatos mozgásban vannak, mert így tudnak lélegezni.
- Minden élőlény egyedi és értékes a maga módján.
- A természet tele van csodákkal, és ha figyelmesen nézünk körül, sok mindent tanulhatunk belőle.
Amikor Balázs becsukta a varázskönyvet, a Mesefa lágyan susogva így szólt:
– Mindannyiunkban van valami különleges. Csak meg kell tanulnunk felismerni.
Balázs boldogan indult haza, és elhatározta, hogy soha nem fogja lebecsülni a saját különleges képességeit.
