Egy hideg téli délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, miközben a fa ezüstösen csillogó fényt árasztott. A levelek halk susogása mesélni kezdett, és Balázs izgatottan nyitotta ki a varázskönyvet. A lapok között egy hófödte világ bontakozott ki előtte:
– A messzi déli jégmezőkön, ahol a hó szikrázva csillogott a napfényben, élt egy kis pingvin, akit Pukinak hívtak. Puki imádott csúszkálni a jégen, bukfencezni a hóban, és nézni, ahogy a csillagok ragyognak az éjszakai égbolton. De volt valami, amit még ennél is jobban szeretett: megölelni azokat, akiket szeretett.
Egy napon Puki és a barátai a jégmezőn játszottak, amikor a szél erősödni kezdett, és a hó egyre sűrűbben hullott. A kis pingvinek kicsit fáztak, de Puki nem esett kétségbe. Mosolyogva odacsúszott a legközelebbi barátjához, és szorosan megölelte.
– Mit csinálsz, Puki? – nevetett a kis pingvin.
– Az ölelés felmelegít! – felelte Puki. – Próbáld ki te is!
A kis pingvinek egymás után ölelgették meg egymást, és hamarosan a hideg már nem is tűnt olyan hidegnek. A szívükben melegség áradt szét, és a hóvihar már nem is volt olyan ijesztő.
Másnap Puki és a mamája együtt sétáltak a hómezőn, amikor megláttak egy idős pingvint, aki magányosan álldogált a parton. Puki nem gondolkodott sokáig, odacsúszott hozzá, és gyengéden hozzá simult.
Az idős pingvin meglepetten nézett le rá, majd elmosolyodott. – Ó, de kedves vagy, kis pingvin! Már nagyon régen nem ölelt meg senki.
Puki csak mosolygott, és szorosabban bújt hozzá.
Aznap este a kis pingvinek egy nagy kört alkottak a jégmezőn. Mindannyian Puki ötletét követve ölelgették egymást, és közösen nézték a csillagokat. A fényes pontok az égen olyanok voltak, mintha mosolygó szemek figyelnék őket.
Puki mamája meghatottan nézte a kisfiát.
– Tudod, Puki – mondta halkan –, a világ akkor a legszebb, ha szeretet tölti meg.
Puki boldogan bólintott, és aznap este álmodott: egy világot látott, ahol mindenki megölelte egymást, és ahol senki sem fázott egyedül.
Amikor Balázs becsukta a varázskönyvet, a Mesefa lágyan susogva így szólt:
– A szeretet legszebb formája, ha megosztjuk másokkal. Egy apró gesztus is csodákra képes.
Balázs szívében melegség áradt szét, és tudta, hogy másnap ő is megöleli azokat, akiket szeret. Hiszen egy ölelés nemcsak a testet, hanem a szívet is felmelegíti.
