Egy kisváros szívében, egy hangulatos kis kézműves bolt állt, amely tele volt apró csodákkal. Az emberek szerettek ide betérni, mert minden polcon rejtőzött valami különleges – valami, aminek története volt. De volt egy tárgy, amelyet mindenki megnézett, mégis senki sem vitt magával. Egy gyönyörű borospohár, amelynek csillogó narancssárga szára és pereme volt, és amelynek oldalán Tigris éppen vörös, csillámló szíveket fújt a levegőbe. Fölötte egy név díszelgett kecses betűkkel: Lina.
A bolt tulajdonosa, egy idős, kedves hölgy, mindig elmosolyodott, ha valaki megkérdezte:
– Ki az a Lina?
– Lina egy álom, egy emlék – válaszolta sejtelmesen.
De kevesen tudták a teljes történetet.
Évekkel ezelőtt, egy hideg téli estén egy fiatal lány tért be a boltba. A szeme csillogott az izgalomtól, és a kezében egy aprócska rajzot szorongatott.
– Szeretnék egy poharat készíttetni – mondta boldogan. – Egy igazán különlegeset!
A bolt tulajdonosa kíváncsian hajolt közelebb.
– És milyen legyen?
A lány mosolya kiszélesedett, ahogy kibontotta a papírt.
– Tigris legyen rajta! De ne akármilyen! Olyan, mintha csillogó szíveket fújna a levegőbe. És szeretném, ha rajta lenne a név: Lina.
– Lina? – kérdezte az idős hölgy.
A lány bólintott.
– Lina a legjobb barátom. Ő az, aki mindig felvidít, aki soha nem hagyja, hogy szomorú legyek. Aki mindig ugrál, nevet, és mindenben meglátja a szépet. És szeretném, ha minden kortynál eszembe jutna, hogy a világ tele van csodákkal.
A tulajdonos meghatottan bólintott, és elkészítette a poharat. Napokkal később a lány visszajött érte, és boldogan vette kézbe a csillogó, különleges poharat.
– Pont olyan, amilyennek megálmodtam! – nevetett.
De aztán a sors közbeszólt. A lány soha nem jött vissza többet a boltba. A pohár ott maradt a polcon, várva, hogy valaki érte jöjjön. És bár az évek múltak, senki sem vitte el. Mintha maga a sors döntött volna úgy, hogy ennek a pohárnak egyetlen gazdája lehet – az, akinek a neve ott ragyogott rajta.
Azóta a bolt tulajdonosa minden este ránézett a pohárra, és elmosolyodott. Talán Lina egy távoli helyen még mindig ugrándozott, nevetett, és csillámló szíveket fújt a levegőbe.
És talán egy nap a pohár is megtalálja azt, akinek valóban a kezébe kell kerülnie – valakit, aki hisz a varázslatban, a boldogságban, és abban, hogy minden korty egy új lehetőség arra, hogy szeressünk és mosolyogjunk.
