Messze, túl a hét tengeren és az időn kívül, ahol a csillagok közelebb ragyognak a földhöz, egy világ létezett, amelyet kevesen láttak, de még kevesebben hittek valósnak. Ez volt Elarion, a lebegő szigetek és csillagfényű vízesések birodalma.
A birodalom középpontjában, egy hatalmas sziklaszirt tetején emelkedett a Kristálykastély, amelyet a holdfény és a mágikus energiák ragyogása ölelt körül. A kastély tornyai kristályból épültek, falaiban a világ összes színében szikrázó fények cikáztak. Ha valaki elég közel került hozzá, hallhatta, ahogy a kristályok halkan, mintha énekelnének – egy régi dalt, egy elfeledett történetet.
A legenda szerint a kastély nem csupán egy uralkodó otthona volt. Őrizte a világ legnagyobb titkát: Aetherion Szívét, egy kristályt, amely az egész birodalmat életben tartotta. Ez a szív lüktetett a kastély mélyén, és minden egyes dobbanásával varázslatot bocsátott ki, amely életet adott a lebegő szigeteknek, a tündökletes vízeséseknek és a vibráló erdőknek.
De a kastély nem volt mindig magányos. Egykor egy ifjú hercegnő, Seris, élt falai között, akinek a lelke összekapcsolódott az Aetherion Szívével. Seris születésekor a kristály fényesebben ragyogott, mint valaha, jelezve, hogy a lány a birodalom örök védelmezője lesz. Ám az idő múlásával egy sötét jóslat látott napvilágot: ha Seris valaha is elhagyja a kastélyt, a szív fénye kialszik, és Elarion elveszik a semmibe.
Seris szíve azonban szabad lélek volt. Minden éjjel, amikor a két hold egyszerre világította meg a kastélyt, az erkélyen állva figyelte a lebegő szigeteket és a távoli erdőket. Vágyott rá, hogy felfedezze a világot, érezze a föld illatát, és hallja a fák susogását a szélben.
Egy különösen ragyogó éjjelen, amikor a nebulafelhők szivárványszínekben tündököltek az égen, és a vízesések aranyfényben ragyogtak, Seris úgy döntött, hogy megszegi a jóslatot. Léptei nesztelenek voltak, amikor áthaladt a kristálycsarnokon, szíve hevesen vert, mintha maga az Aetherion Szíve próbálná visszatartani.
Ahogy kilépett a kastély kapuján, a világ hirtelen elcsendesedett. A kristályok fénye halványodni kezdett, a vízesések lassan elakadtak, és a lebegő szigetek remegni kezdtek. Aetherion Szíve megállt.
De ekkor történt a csoda.
Seris nem a pusztulást hozta el – hanem egy új kezdetet. A szíve, amely tele volt a világ iránti vággyal, és a szabadság utáni sóvárgással, egyesült a kristály szívével. Az Aetherion Szíve újra felragyogott – erősebben, mint valaha. Most már nem csupán a kastélyban lüktetett, hanem a birodalom minden egyes szegletében.
A lebegő szigetek új táncba kezdtek az égben, a vízesések kristályfénnyel ömlöttek alá, és az egész világ megtelt az élet, a szabadság és a varázslat új erejével.
És így Elarion, a Kristálykastély birodalma, örökké ragyogni fog – nem egy jóslat béklyója alatt, hanem egy szabad lélek szívének erejével, amely megtanította a világnak, hogy a valódi varázslat a bátorságban és a szabadság utáni vágyban rejlik.
