Volt egyszer egy pingvin, Pál, aki úgy döntött, hogy elege van az örökös hidegből. Miközben a többi pingvin boldogan csúszkált a jégen és halászott a fagyos tengerekben, Pál a napfényről álmodott. Egy trópusi kalandról, pálmafákról, koktélokról és napszemüvegekről.
– Miért kellene mindig fagyoskodni? – morgott egy nap. – Én napozni akarok!
Így hát Pál összepakolt. Mit vitt magával? Egy óriási napszemüveget („hogy ne vakítson a nap”), egy hawaii mintás inget („hogy stílusosan pihenjek”), és természetesen a legfontosabbat: egy fagyit. Bár azt nem gondolta át, hogy a fagyi a napon… nos, hajlamos elolvadni.
Pál végül egy gyönyörű, napfényes trópusi tengerparton kötött ki. Csak volt egy kis gond: Pál sosem volt még meleg helyen.
– Ez… ez forró! – kiáltotta, miközben egy apró felfújható medencébe próbálta beledugni a lábát. – Hol van itt egy rendes jégtábla?!
A helyiek, néhány kíváncsi sirály és egy laza teknős, csak bámulták a jelenetet: egy kövérkés pingvin, hawaii ingben, aki egy apró medencében pancsolt, miközben az olvadó fagyiját kétségbeesetten próbálta megmenteni.
– Azonnali akció! – kiáltotta Pál, amikor a fagyija cseppenként elolvadt a homokban. – Pingvin Pál soha nem adja fel a fagyit!
Ekkor jött a teknős, lassan és bölcsen:
– Hé, haver, a fagyit gyorsan kell enni, nem lassan stílusoskodni.
Pál megállt, elgondolkodott, majd egy nagy kanállal bekanalazta az utolsó megmenthető falatot.
– Trópusi élet, huh? Nehéz, de valakinek ezt is csinálnia kell.
A nap lement, Pál pedig ott maradt a kis medencéjében, napszemüvegben, egy újabb fagyival a kezében.
– Ez az élet – sóhajtott elégedetten. – Ki mondta, hogy egy pingvin nem lehet a tengerpart sztárja?
És a legenda szerint Pingvin Pál azóta is ott lazul a parton, és ha elég csendben vagy, hallhatod, ahogy a hullámok közé súgja:
„Csak lazán, mindig lazán!”
