Egy kellemes tavaszi délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A varázskönyv hirtelen halványzöld fényt kezdett kibocsátani, mintha a tavaszi levelek színét idézné. A lapok maguktól fordultak, és egy új történet bontakozott ki előtte:
Egy napsütötte rét szélén állt egy apró, titkos kert, ahol a legillatosabb virágok nyíltak. Ebben a kertben élt egy kedves, szelíd poloska, akit Palkónak hívtak. Palkó szerette a csendes életet, a virágok illatát és a napsugarak melegét.
De volt valami, ami miatt Palkó szomorú volt: a kert más lakói gyakran elkerülték őt.
– Nézzétek, ott van Palkó! – csipogta a cinege. – Jobb, ha messze maradunk, hiszen a poloskák furcsák!
Palkó csendben elvonult egy kamilla alá, és szomorúan nézett a rétre.
Egy nap különleges hír járta be a kertet: a virágok Illatok Ünnepére készültek. Ez volt a tavasz legfontosabb eseménye, amikor a legszebb illatok keveredtek a levegőben, és minden állat és bogár összegyűlt a kert közepén.
Palkó nagyon szeretett volna részt venni, de félt, hogy a többiek nem örülnek majd neki.
– Talán jobb, ha nem is megyek – sóhajtotta.
Ahogy Palkó elbújt egy levél alá, egy lágy szellő borzolta meg a kertet. A szél halkan suttogni kezdett:
– Minden illat fontos, mindenki része a kert varázsának.
Palkó elgondolkodott. Vajon tényleg van helye neki is az ünnepen?
Elérkezett az Illatok Ünnepe napja. A kert tele volt a legcsodálatosabb illatokkal: levendula, rózsa és jázmin illata töltötte be a levegőt. De ahogy a nap magasabbra kúszott, a levegő megült, és a virágok illatai már nem terjedtek tovább.
– Mi történt? – kérdezték aggódva a méhek. – Az illatok nem érik el a kert szélét!
Ekkor Palkó előlépett.
– Talán én tudnék segíteni – mondta halkan.
A többiek tétován néztek rá.
Palkó óvatosan szárnyra kapott, és körberepülte a kertet. Ahogy a szárnyai megmozgatták a levegőt, az illatok újra szétáradtak a rét minden szegletébe. A rózsa illata elért a méhek kaptáráig, a levendula illata pedig a cinegék fészkéhez is eljutott.
– Nézzétek! – kiáltotta a cinege. – Palkó visszahozta az illatokat!
A kert lakói ujjongva ünnepelték Palkót. Rájöttek, hogy az Illatok Ünnepe nem lett volna teljes nélküle.
– Mindenki fontos a maga módján – mondta mosolyogva Palkó. – Az igazi varázslat akkor történik, amikor együtt dolgozunk.
Balázs becsukta a varázskönyvet. A Mesefa levelei halkan susogtak, mintha ezt suttognák:
– Néha azok, akiket a legkevésbé veszünk észre, rejtik magukban a legnagyobb varázslatot.
Balázs elmosolyodott, és úgy döntött, hogy legközelebb ő is figyelni fog a legapróbb dolgokra is.
Itt a vége, fuss el véle!
