Egyik délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, amikor a varázskönyv újra aranyló fényben kezdett ragyogni. Ahogy kinyitotta, a lapok maguktól megfordultak, és egy új történet bontakozott ki előtte:
Egy napsütötte, virágokkal teli tisztáson élt egy apró, csillogó tollú kolibri, akit Pipirnek hívtak. Pipir mindig boldogan repkedett a színes virágok között, édes nektárt kortyolgatott, és a reggeli napfényben csillogott a szárnyán a pára.
Ám Pipirnek volt egy álma: szeretett volna a legszebb táncos lenni a madarak között. Nézte, ahogy a pillangók kecsesen lebegnek, a méhek ritmusosan zümmögnek, és a fecskék gyors íveket írnak le az égen.
– Bárcsak én is olyan gyönyörű táncot tudnék járni, mint ők! – sóhajtotta.
Egy este Pipir elhatározta, hogy segítséget kér. Felrepült a tisztás szélén álló hatalmas fára, ahol Argó, a bölcs bagoly pihent.
– Argó, hogyan lehetnék a legjobb táncos? – kérdezte Pipir izgatottan.
A bagoly lassan kinyitotta a szemét, és bölcsen így szólt:
– Pipir, már most is gyönyörű a táncod. Nézz csak magadra! A szárnyaid úgy rezdülnek, mint a szellő, és ahogy a virágok között röppensz, az maga a természet dallama.
Pipir elgondolkodott.
– De én még szebben szeretnék táncolni! – mondta.
– A legszebb tánc az, amelyet örömmel járunk – felelte Argó. – Ne másokat akarj utánozni, hanem élvezd a saját repülésedet!
Másnap Pipir a tisztás fölé repült, és elkezdett úgy mozogni, ahogy a szíve diktálta. Nem próbált a pillangókra hasonlítani, nem utánozta a fecskéket. Csak élvezte a repülést, a virágok illatát és a napfény melegét.
Ahogy cikázott a levegőben, egyre többen figyelték. A pillangók megálltak a szirmaikon, a méhek egy pillanatra elhallgattak, a többi madár pedig csodálkozva nézte. Pipir könnyedén, boldogan mozgott, és a nektár cseppjei csillogva hullottak utána, mint aprócska csillagok.
Amikor megállt, a tisztás megtelt tapsoló szárnycsapásokkal.
– Ez volt a legszebb tánc, amit valaha láttunk! – mondták a madarak.
Pipir elmosolyodott. Megértette, hogy a tánc nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy szívből jön.
Balázs becsukta a varázskönyvet, és a szél lágy suttogását hallgatta. A Mesefa finoman meghajolt:
– Ne akarj más lenni, mint aki vagy. A világ legszebb dallama a saját örömöd ritmusa.
Balázs elmosolyodott, és tudta, hogy Pipir története mindig emlékeztetni fogja arra, hogy a boldogság a legszebb tánc az életben.
Itt a vége, fuss el véle!
