A ködös reggel puhán borult a szavanna fölé, a távoli dombokat és a fák koronáját finom, ezüstös fátyol fedte. A világ még álmosan nyújtózkodott a hajnal első sugarai alatt, de Dr. Zsiráfia Professzor, a világ legbolondosabb és legelegánsabb zsiráfja, már készen állt a nap kihívásaira.
A hosszú nyaka büszkén magasodott az ég felé, fejét pedig egy nevetségesen nagy, virágokkal díszített kalap ékesítette. Egy aprócska madártoll libbent meg a szélben a kalap peremén, mintha egy titkos varázslat tartaná a helyén. De ez még nem volt elég! Zsiráfia Professzor a világ legkülönösebb zsiráfszemüvegét viselte: drótkeretes, kissé ferde, hatalmas lencsékkel, amelyektől úgy nézett ki, mint egy bolondos tudós, aki éppen egy hatalmas felfedezés előtt áll.
A tekintete – nos, az igazán leírhatatlan volt. Az egyik szeme kissé hunyorított, a másik kíváncsian felhúzódott, mintha egy nagy rejtélyt próbálna megfejteni. És a hosszú, csodálatosan göndör pillái úgy libbentek minden pislogásnál, mintha saját életet élnének.
Ma nagy nap volt! Zsiráfia Professzor ugyanis kifejlesztett egy elméletet arról, hogy a zsiráfok miért olyan hosszú nyakúak. Egy kis, fonott táskából előhúzott egy kézzel írt jegyzetet, és a ködbe bámult, mintha valami kozmikus igazságot fürkészne.
– „A zsiráfok hosszú nyaka… nem csak a fák lombjai miatt van! Hanem mert így jobban látunk a jövőbe!” – jelentette ki fennhangon.
A szavanna állatai csendben figyelték. Egy kis majom eltakarta a száját, hogy el ne nevesse magát, egy zebra értetlenül pislogott, a papagájok pedig izgatottan összesúgtak a faágakon.
De Zsiráfia nem zavartatta magát. Kuncogva, teljes komolysággal igazította meg a kalapját, majd elégedetten folytatta:
– „Egy zsiráf mindig előre lát! Márpedig én… a világ legelőrelátóbb zsiráfja vagyok!”
A kis majom ekkor már nem bírta tovább, és hangosan nevetni kezdett.
De Zsiráfia csak kacéran megrebegtette a hosszú pilláit, egy hatalmas, bolondos mosolyt villantott, majd méltóságteljesen megfordult, és a ködbe sétált, mintha egy valódi tudós lenne, akit most épp egy újabb nagy felfedezés vár.
És azóta, ha egy zsiráf különösen hosszú ideig bámul a távolba, az állatok a szavannán összesúgnak:
„Talán ő is látja a jövőt? Vagy csak egy újabb bolondos zsiráfprofesszor?”
