Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa árnyékában ült, és a varázskönyvet lapozgatta, amely már annyi különleges történetet mesélt el neki. Amint egy újabb oldalra fordított, a könyv gyengéden megcsillant, és halk morajlással megszületett egy új mese:
A meleg, türkizkék tenger mélyén, ahol színes korallok ringatóztak a víz áramlatában, élt egy apró gömbhal, akit Pufinak hívtak. Pufi nem volt gyors, sem elegáns – de volt benne valami különleges: ha megijedt, labdaszerűre fújta magát, és ezzel mindenkit meglepett.
A többi hal gyakran versenyzett és játszott a zátony körül, de Pufi ritkán csatlakozott. Szégyellte, hogy néha hirtelen felpuffadt, ha valami megijesztette – akár egy tengeri csikó suhanása, akár egy árnyék a víz fölött.
Egyik nap azonban valami különös történt. Egy fiatal teknős beszorult egy sziklahasadékba, és képtelen volt kijönni. A többi tengeri állat próbált segíteni, de a hasadék túl szűk volt mindannyiuknak.
Pufi a közelben úszkált, és amikor meghallotta a segélykérést, közelebb úszott. A szíve hevesen vert, de bátorságot gyűjtött, és így szólt:
– Talán én segíthetnék. Kicsi vagyok, be tudok úszni. És ha bármi baj történik… hát, felpuffadok, és kifelé gurulok.
A többiek meglepődve néztek rá, de beleegyeztek. Pufi óvatosan besiklott a szűk résbe, és ott megtalálta a kis teknőst. Gyengéden bátorította, és segített neki megfordulni. Aztán együtt úsztak ki – lassan, de biztosan.
Amikor kijutottak, a tengeri világ ünnepelni kezdett. A halak tapsoltak az uszonyaikkal, a medúzák fényesen táncoltak a vízben, és a teknős anyukája boldogan ölelte meg a kicsinyét.
– Köszönjük, Pufi! – mondták. – A te bátorságod és különleges képességed segített rajtunk!
Pufi elmosolyodott. Most már tudta, hogy az is lehet bátor, aki más, mint a többiek – sőt, épp ettől különleges.
Amikor a történet véget ért, a Mesefa levelei halkan susogtak Balázs feje fölött:
– Néha a legnagyobb erőnk éppen az, amit magunkban furcsának hittünk.
Balázs elgondolkodva simított végig a könyv szélén, és tudta, hogy Pufi történetét sokáig őrzi majd a szívében.
Itt a vége fuss el véle, ha nem hiszed járj utána!
