Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Mogyoró, a mókus meglepetése

mókus mese

Egy színes őszi délután Balázs a Mesefa alá telepedett, kezében egy gőzölgő bögre meleg almateával. A falevelek aranyban, vörösben és narancsszínben játszottak körülötte. Balázs kinyitotta a varázskönyvét, és a következő mese suttogta magát a fülébe a Mesefa lombjain keresztül…

Mogyoró, a mókus

Egy vastag törzsű, öreg tölgyfában, ahol a levelek zizegése úgy szólt, mint egy régi dallam, élt egy fürge kis mókus, akit Mogyorónak hívtak. Mogyoró igazi mókusmódra szeretett ugrálni az ágak között, diót keresni, és minden évben ő rejtette el a legtöbb finomságot az erdőben.

De Mogyorónak idén más terve volt. Már nemcsak magának gyűjtögetett, hanem titokban valami különleges meglepetésen is dolgozott.

Mogyoró a legszebb makkokat, ropogós diókat és fényes mogyorókat külön halomba gyűjtötte. De nem rejtette el őket – hanem egy odú mögött egy kis „meglepetés-lyukat” vájt a földbe. Ide tette mindazt, amit másoknak szánt.

– Ez lesz az én meglepetés-kincsem a barátaimnak! – csillant a szeme, miközben gondosan takargatta be az ajándékokat színes falevelekkel.

Egy reggel, mikor a levegőben már halkan suttogott a tél, Mogyoró körbejárta az erdőt.

– Róka koma, Cinke kisasszony, Málna a nyuszi és Bodza a borz – gyertek el ma délben a tölgyfához! – mondta izgatottan.

A barátai kíváncsian gyűltek össze. Mogyoró büszkén előkotorta a levélkupacot, és előbújt alóla a sok finomság.

– Ez mind nektek van! – mondta boldogan. – Tudom, hogy jön a tél, és mindenki sokat dolgozott. Gondoltam, jól jönne egy kis meglepetés.

A kis erdei társaság elérzékenyülve nézte Mogyorót. A cinke csiripelt egy dalt, a nyuszi megölelte, a borz pedig így szólt:

– Ez a legkedvesebb dolog, amit valaha kaptunk.

Ahogy Balázs végigolvasta a történetet, a Mesefa lágyan megmozdította ágait a szélben, mintha egyetértene a mese üzenetével:

„A szeretet ott rejtőzik a legapróbb meglepetésekben is. És néha egy marék dió is elég ahhoz, hogy melegséget hozzon a szívekbe.”

Balázs elmosolyodott, és elhatározta, hogy ő is készít majd valakinek egy kis meglepetést – csak úgy, szeretetből.

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – 2025.06.07.

Réges-régen, egy kert mélyén, ahol a virágok csak éjjel nyíltak, és a levegő illata olyan volt, mint az álombeli emlékeké, élt egy különleges pillangó. Nem volt olyan, mint a nappali társai: nem kergetett sugarakat, nem üldözte a szél. Ő csak

Tovább olvasom »