Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: A piros tojás titka

Egy nap, amikor a tavasz első virágai már mosolyogtak a napsütésben, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. A levelek között madarak csiviteltek, és a varázskönyv halkan kinyílt az ölében. Egy új történet bontakozott ki előtte…

Lili és a piros tojás

Volt egyszer egy kedves kislány, Lili, aki egy apró faluban élt a nagymamájával. Húsvét közeledett, és a falu lassan ünnepi díszbe öltözött: az ablakokban tavaszi koszorúk lógtak, az udvarokon kiscsibék csipogtak, és a levegő tele volt friss kalács illattal.

Lili a nagymamájától tanulta meg, hogyan kell piros tojást festeni – de nem ám boltban vett festékkel! Ők a hagyományos, természetes módon készítették: hagymahéjból, céklából és sok-sok türelemből.

– Tudod, Lili – mondta a nagymamája –, a piros tojás nemcsak szép, hanem régi jelkép is. Az életet, a szeretetet és az újjászületést jelenti.

Lili kíváncsian figyelt, ahogy a hagymahéj lassan vörösre színezte a vízet, és ahogy a megfőtt tojások szép, meleg árnyalatot kaptak. A legjobban azt szerette, amikor apró leveleket és virágokat illesztettek a tojásokra, mielőtt becsavarták őket egy régi harisnyadarabba – így a festés után gyönyörű minták jelentek meg.

Amikor elkészült az első tökéletesen piros tojás, Lili kezébe vette, és mosolyogva így szólt:

– Ezt a legszebb tojást valakinek ajándékba szeretném adni. De nem tudom, kinek.

Aznap délután Lili kis kosárba tette a tojásokat, és útnak indult. Először a szomszéd nénit lepte meg egy szépen festett tojással, aztán az iskolában a tanító néninek is vitt egyet. De a legszebbet még mindig tartogatta…

Végül megállt egy kis házikónál, ahol egy új család költözött nemrég a faluba. A kapuban egy csendes, szőke kislány álldogált.

– Szia, én Lili vagyok – mosolygott. – Hozzád jöttem. Ez a tojás neked készült.

A kislány meglepődött, de a szeme azonnal felragyogott. Meghatottan vette át a piros tojást, és halkan mondta:

– Köszönöm… én még sosem kaptam ilyen szépet.

Amikor Balázs becsukta a könyvet, a Mesefa ágai finoman megrezdültek, mintha egyetértenének azzal, amit Balázs is érzett:

néha egy apró ajándék – egy piros tojás – is elég ahhoz, hogy valaki különlegesnek érezze magát.

És talán épp ez a húsvét igazi varázsa.

Itt a vége, fuss el véle!

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – 2025.10.20.

Az öreg halász minden reggel ugyanarra a padra ült, a tengerparti sétány legszélére. A szél mindig megcibálta a kabátját, a hullámok pedig szinte a lábáig nyúltak. Mellette, összegömbölyödve, ott szuszogott a kutyája – Bodri, a hű társa. Nem beszéltek, nem

Tovább olvasom »

Egy kép, egy történet – 2025.10.19.

Egyszer, valahol a csillagok között, volt egy hely, amit úgy hívtak: Fénymező. Ott nem voltak szavak, sem idő, csak színek, fények, és az érzések halk dallama. Ebben a világban élt két lélek: Auri és Sion. Auri a hajnal színeit hordozta

Tovább olvasom »