Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Széljáró, a homokfutó kalandja

Egy nap, mikor a nap sugarai aranyló fényben úsztatták meg a rétet, Balázs a Mesefa tövében pihent. A fa ágain csilingelve zizegtek a levelek, s halkan suttogták: “Ideje egy új történetnek!” Balázs kíváncsian nyitotta ki a varázskönyvet, amelynek lapjai szinte maguktól fordultak, mígnem feltárult előtte egy különös kaland a sivatag világából.

Széljáró, a homokfutó

Messze délen, ahol a homokdűnék hullámzó tengert alkotnak, élt egy különleges homokfutó, akit Széljárónak hívtak. Széljáró nem volt hétköznapi jármű – könnyedén szelte át a dűnéket, mint ahogy a madarak szelik az eget. Imádott utazni, felfedezni a sivatag rejtett szépségeit.

Ám Széljárónak volt egy álma: egyszer eljutni a Nagy Dűnékhez, ahonnan látni lehet a végtelen sivatagot, és meghallani a Szél meséjét, amit csak keveseknek súg el.

Egy reggelen, amikor a nap éppen kibújt a homokdombok mögül, Széljáró úgy döntött, elindul, hogy valóra váltsa álmát.

Útja során a homokfutó találkozott egy kis sivatagi rókával, aki a dűnék tövében pihent.

– Hová száguldasz ilyen messze? – kérdezte a róka.

– A Nagy Dűnékhez tartok, hogy halljam a Szél titkát – felelte Széljáró.

– Légy óvatos! A sivatag türelmet és figyelmet kíván – intette a róka, majd mosolyogva továbbállt.

Széljáró tovább robogott, néha megállt egy-egy oázisnál, ahol a fák árnyéka enyhülést adott, s a víz tükrében megpihentek a nap sugarai.

Hosszú utazás után végül megérkezett. A Nagy Dűnék hatalmasak voltak, és mintha aranypor borította volna őket. Széljáró felkapaszkodott a legmagasabb dűnére, s amikor felért, a szél valóban beszélni kezdett.

– Széljáró – suttogta –, te, aki mertél álmodni és útra kelni, most már tudod: a kaland benned él, nem a célban.

Széljáró boldogan nézett körül. Tudta, hogy a világ csodái ott vannak, ahol megnyitjuk szívünket, és merünk útra kelni.

Balázs csukta be a könyvet, és a Mesefa levelei lágyan zizegtek.

– Ne félj elindulni, Balázs – suttogta a fa. – Minden álom egy lépéssel kezdődik.

Balázs elmosolyodott. Széljáró története arra tanította, hogy az út legalább olyan fontos, mint a cél, és minden pillanatban ott rejlik a varázslat.

Itt a vége, fuss el véle!

Hasonló cikkek

pici póni

Egy kép, egy történet – 2025.04.24.

A nyári reggeleknek volt egy különleges illata: friss fű, harmatos levegő, és valami csendes boldogság, amit csak az érez, aki mezítláb lépkedett már harmatos réten. Lili pontosan ilyen reggelt élt át. Haját sietve fogta össze egy lófarokba, ahogy mindig is

Tovább olvasom »