Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Széljáró, a homokfutó kalandja

Egy nap, mikor a nap sugarai aranyló fényben úsztatták meg a rétet, Balázs a Mesefa tövében pihent. A fa ágain csilingelve zizegtek a levelek, s halkan suttogták: “Ideje egy új történetnek!” Balázs kíváncsian nyitotta ki a varázskönyvet, amelynek lapjai szinte maguktól fordultak, mígnem feltárult előtte egy különös kaland a sivatag világából.

Széljáró, a homokfutó

Messze délen, ahol a homokdűnék hullámzó tengert alkotnak, élt egy különleges homokfutó, akit Széljárónak hívtak. Széljáró nem volt hétköznapi jármű – könnyedén szelte át a dűnéket, mint ahogy a madarak szelik az eget. Imádott utazni, felfedezni a sivatag rejtett szépségeit.

Ám Széljárónak volt egy álma: egyszer eljutni a Nagy Dűnékhez, ahonnan látni lehet a végtelen sivatagot, és meghallani a Szél meséjét, amit csak keveseknek súg el.

Egy reggelen, amikor a nap éppen kibújt a homokdombok mögül, Széljáró úgy döntött, elindul, hogy valóra váltsa álmát.

Útja során a homokfutó találkozott egy kis sivatagi rókával, aki a dűnék tövében pihent.

– Hová száguldasz ilyen messze? – kérdezte a róka.

– A Nagy Dűnékhez tartok, hogy halljam a Szél titkát – felelte Széljáró.

– Légy óvatos! A sivatag türelmet és figyelmet kíván – intette a róka, majd mosolyogva továbbállt.

Széljáró tovább robogott, néha megállt egy-egy oázisnál, ahol a fák árnyéka enyhülést adott, s a víz tükrében megpihentek a nap sugarai.

Hosszú utazás után végül megérkezett. A Nagy Dűnék hatalmasak voltak, és mintha aranypor borította volna őket. Széljáró felkapaszkodott a legmagasabb dűnére, s amikor felért, a szél valóban beszélni kezdett.

– Széljáró – suttogta –, te, aki mertél álmodni és útra kelni, most már tudod: a kaland benned él, nem a célban.

Széljáró boldogan nézett körül. Tudta, hogy a világ csodái ott vannak, ahol megnyitjuk szívünket, és merünk útra kelni.

Balázs csukta be a könyvet, és a Mesefa levelei lágyan zizegtek.

– Ne félj elindulni, Balázs – suttogta a fa. – Minden álom egy lépéssel kezdődik.

Balázs elmosolyodott. Széljáró története arra tanította, hogy az út legalább olyan fontos, mint a cél, és minden pillanatban ott rejlik a varázslat.

Itt a vége, fuss el véle!

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – 2025.06.09.

Az angliai Lake District tájai olyanok, mintha a felhők maguk festették volna meg őket — néha ködfátyolba burkolóznak, máskor a napfény csillogtatja a tavakat és zöld domboldalakat. Egy kora reggelen, mikor a vízfesték-álomszerű tájat csak a madarak éneke töltötte meg,

Tovább olvasom »