Egy szép nyári délután Balázs a Mesefa lombjai alatt üldögélt, és hallgatta, ahogy a levelek halkan susognak. A varázskönyv ezúttal egy új történettel lepte meg:
Valahol az erdő szívében, egy árnyas kis domb tövében élt egy kedves borz, akit Boldizsárnak hívtak. Boldizsár nem volt hangos vagy feltűnő, inkább csendesen tette a dolgát, és nagyon szerette a természet minden apró csodáját.
A barlangja mellett volt egy különleges kert, amit senki sem ismert igazán, mert Boldizsár csak ritkán hívott meg oda másokat. Ebben a kertben csodás virágok nyíltak, különleges, illatos növények hajladoztak, és reggelente mindig megjelent egy pillangó, aki táncolt a szirmok között.
Boldizsár minden nap gondosan ápolta a kertjét: óvatosan tisztította a leveleket, meglocsolta a növényeket, és néha halkan dúdolt közben, amitől a virágok mintha még szebben nyíltak volna.
Egyik reggel azonban egy kis sünike sétált el Boldizsár kertje mellett, és megérezte az illatokat.
– Milyen csodás illat ez? – kérdezte.
Boldizsár előbújt a bokorból, és mosolyogva felelt:
– Ez az én kis kertem titka.
A sünike kíváncsian nézett be a kertbe, és ámulva figyelte a sok színes virágot.
– Megnézhetem közelebbről? – kérdezte félénken.
Boldizsár bólintott.
A kis sün boldogan sétált végig a kis ösvényen, amit Boldizsár lapos kavicsokkal rakott ki, hogy senki se tapossa meg a virágokat. Ahogy a sün nézelődött, más állatok is érkeztek: egy kíváncsi őzike, egy kismadár, sőt még egy félénk nyuszi is.
Boldizsár eleinte aggódott, hogy a kert túl zsúfolt lesz, de aztán meglátta, milyen örömmel gyönyörködnek a barátai a virágokban, és úgy döntött, megosztja velük ezt a békés helyet.
Attól a naptól kezdve Boldizsár kertje nemcsak az ő nyugalmas kis szeglete volt, hanem az erdő minden állatának közös találkozóhelye, ahol csendesen nézhették a naplementét, hallgathatták a madarak énekét, és boldogan voltak együtt.
Balázs becsukta a könyvet, és mosolyogva mondta:
– A legszebb dolgokat akkor értékeljük igazán, ha megosztjuk másokkal.
A Mesefa lombjai csendesen bólogattak, mintha egyetértenének vele.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed járj utána!
