Egy szeles, tavaszi délután Balázs ismét ott ült kedvenc helyén, a Mesefa alatt. Ahogy megsimogatta a fa kérgét, a levelek susogni kezdtek, és halkan felnyílt a varázskönyv. Balázs izgatottan olvasni kezdte az új történetet, amely most egy különös, füstöt pöfögő járműről szólt.
A Vasútvölgy csodája
Messze, egy zöldellő völgyben, ahol a dombok között kanyargott egy régi vasútvonal, élt egy öreg, de erős gőzmozdony, akit Füstinek hívtak. Füsti már hosszú évek óta szállította az embereket és csomagokat a völgy egyik falujából a másikba. Szerette a munkáját, de néha elgondolkodott:
– Vajon mit énekel a szél, amikor elsuhanok? Mit suttognak a fák, amikor elrobogok mellettük?
Füsti mindig hallotta a természet hangját, de sosem volt ideje igazán figyelni rá.
Egy napon, mikor a nap éppen átbukott a dombokon, egy kislány szállt fel Füstire a peronon. A neve Anna volt, és egy kis csilingelő harangot tartott a kezében.
– Füsti bácsi – szólította meg bátran –, megtennéd, hogy ma lassabban mész?
Füsti csodálkozott.
– Lassabban? De hát mindenki siet! A csomagokat időben kell elvinni!
Anna mosolygott.
– Tudod, én hallani szeretném, hogyan énekel a vasútvölgy, amikor te végiggördülsz rajta.
Ez a kérés annyira szíven ütötte Füstinek, hogy beleegyezett.
Aznap este Füsti lassan pöfögött előre. A kerekei finoman kattogtak, a füstje lágyan gomolygott az ég felé. Ahogy így haladt, valami csodálatos történt: a völgy mintha életre kelt volna.
A fák levelei susogva köszöntötték, a patak csilingelve kísérte, a madarak vidáman csiviteltek. Anna kinyitotta a kis harangot, és megpendítette.
– Hallod, Füsti? – kérdezte halkan. – Ez a völgy dala, és te vagy a karmestere.
Füsti szíve megtelt örömmel. Soha nem érezte még ilyen különlegesnek az utazást.
Ahogy Balázs becsukta a varázskönyvet, a Mesefa lágyan megszólalt:
– Néha érdemes lassítani, hogy észrevegyük a világ apró csodáit. Mert nem mindig az számít, milyen gyorsan haladunk, hanem hogy mennyit élünk meg az úton.
Balázs elmosolyodott, és elhatározta, hogy másnap, amikor sétálni indul, figyelni fog a madarak dalára, a szél suttogására, és minden apró hangra, amit eddig talán észre sem vett.
Itt a vége, pöfögd véle!
