Egy friss, tavaszi reggelen Balázs a Mesefa tövében ült, ölében a varázskönyvvel. A nap sugarai melegen melengették a földet, és a madarak is úgy énekeltek, mintha köszöntötték volna az új mesét.
A könyv halkan felpattant, lapjai közül zöld mezők illata áradt, és Balázs kíváncsian olvasni kezdett:
Csillag, a kiscsikó első vágtája
Egy lankás hegyoldalon, ahol a fű mindig zöldebbnek tűnt és a levegő édes volt a virágoktól, született meg egy különleges kiscsikó. A neve Csillag lett, mert homlokán egy apró, fehér folt ragyogott – pont, mint egy csillag az éjszakai égen.
Csillag fürge volt és kíváncsi, de egy dologtól nagyon félt: a vágtától.
– Mindenki rohan, szalad, vágtat – panaszkodott az anyjának. – Én meg félek elesni…
– Nem baj, kicsim – mondta mosolyogva a kancamama. – Aki fél, az még nem gyenge. Csak keresi a saját tempóját.
Csillag először csak óvatosan lépegetett. A testvérei már versenyeztek, ugráltak a patak fölött, de ő inkább csak nézte őket.
Egy napon egy fiatal szarvas közeledett hozzá.
– Te vagy az a kiscsikó a csillaggal a homlokán? – kérdezte.
– Én. De még nem tudok vágtatni – válaszolta szomorúan Csillag.
A szarvas elmosolyodott.
– Én is féltem egyszer. De aztán rájöttem, hogy nem kell gyorsnak lenni. Elég csak elindulni.
Másnap hajnalban Csillag kilépett a mezőre. A fű még nedves volt a harmattól, a nap épp csak felkelt. Senki nem figyelt.
– Talán most… csak egy kicsit…
Először csak ügetett. Aztán gyorsabban. Aztán… szinte repült!
A szél belekapott a sörényébe, a patái könnyedén doboltak a földön. Nem gondolt semmire – csak ment. Vágtázott!
Az anyja messziről nézte, büszkén. Csillag végre hitt önmagában.
Amikor megállt, és lihegve visszanézett az útra, amit megtett, minden halk volt. De a szíve olyan erősen vert, mint még soha.
És ekkor, mintha a fű, a szél, a fák mind együtt mondták volna:
– Bátrak azok, akik félve is elindulnak.
Balázs becsukta a könyvet, és megsimogatta a Mesefa kérgét.
– Én is voltam már olyan, mint Csillag – suttogta.
A fa csendesen válaszolt:
– Mindannyian azok vagyunk. Csak meg kell találni a pillanatot, amikor elindulunk.
Itt a vége, nyargalj vele!
