Egy szellős, tiszta reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és csukott szemmel hallgatta a természet hangjait. A madarak csivitelése, a falevelek zizegése… és a könyv halkan, szinte láthatatlanul nyílt ki az ölében.
Balázs mosolyogva olvasni kezdett:
Lili, a láma, aki nem szerette a zajt
Valahol messze, magas hegyek között, egy zöld völgy mélyén élt egy láma. A neve Lili volt, és különösen érzékeny fülei voltak. Míg más lámák hangosan csacsogtak, viccelődtek, Lili inkább a csendet szerette.
– Lili mindig olyan halk – mondták róla. – Soha nem akar a középpontban lenni.
De Lili nem bánta. Ő inkább a madarak hangjára figyelt, a szél zúgására a fák között, és az apró patak csobogására, ami a völgy alján kanyargott.
Egy nap nagy eseményre készült a lámaközösség: lámabál lesz a réten! Mindenki hozott valamit – tarka szalagokat, csengettyűket, doboló hozományt. Minden állat sürgött-forgott, mindenhol nevetés, kiabálás és muzsika hallatszott.
De Lili csak egyre hátrált.
– Ez túl sok nekem – suttogta, és elbújt egy bokor mögé.
Senki nem vette észre. Csak egy kis kolibri repült oda hozzá.
– Nem szereted a zajt? – csiripelte.
– Szeretem a csendet. A nyugalmat. Itt érzem jól magam – válaszolta Lili.
Amikor este lett, és a nagy bál kezdődött, a zaj már messziről hallatszott. De egy furcsa dolog történt: az ég hirtelen elsötétedett, és sűrű felhők takarták el a holdat. A zaj elhalt. Senki nem értette, mi történt.
Ekkor Lili előlépett a bokorból, és halkan így szólt:
– Gyertek… csak csöndben.
A lámák követték őt egészen a patakhoz. Ott a víz tükrén keresztül megjelent a hold – gyönyörű, ezüst fénye átszűrődött a fák között.
Senki nem szólt. Csak néztek. Figyeltek. Lélegeztek.
És akkor megértették: a csend néha több, mint a legnagyobb ünnep.
Lili arcán halvány mosoly jelent meg.
– Köszönöm, hogy most figyeltetek – mondta.
Azóta, ha lámabál van, mindig van egy kis csendes sarok is. És azt nevezik Lili-pontnak.
Balázs becsukta a könyvet, és a Mesefa susogva így szólt:
– A világ nem mindig a leghangosabbakra figyel. Néha az is elég, ha csak jelen vagy – csendesen.
Balázs bólintott.
– Majd holnap én is figyelek… csak úgy, csöndben.
Itt a vége, zizegd véle!
