Egy borongós délután Balázs a Mesefa alatt ült, kezében a varázskönyvvel. Az ég szürkére váltott, de a fa alatt még mindig meleg volt a levegő – mintha a történet melegsége már készült volna előbújni. A könyv halkan felpattant, és Balázs mosolyogva olvasni kezdett:
Miki, a mongúz éber szíve
A forró, napégette szavannán, egy sziklarepedésekből álló kis birodalomban élt Miki, a mongúz. Miki apró volt, fürge, barna szőre csillogott a napfényben, és a farkát olyan büszkén tartotta, mintha zászló lenne.
De Miki nem azért volt különleges, mert gyorsan szaladt vagy ügyesen bújt el a fűben. Hanem mert mindig figyelt. Ő volt a kis közösség őrszeme. Míg a többiek játszottak, napoztak vagy falatoztak, Miki mindig a láthatárt kémlelte.
– Egyszer még túlzásba viszed a figyelést! – mondogatták neki tréfásan a többiek. – Pihenj is néha!
De Miki nem tudott. Minden neszre felkapta a fejét, minden árnyékot ellenőrzött.
Egy este, mikor a nap már vörösen lebegett a dombok felett, Miki valami furcsát érzett. A szél irányt váltott. A madarak elnémultak. A fű másként susogott.
Miki azonnal szaladt a többiekhez.
– Valami jön! Szerintem homokvihar!
– Homokvihar? – nevettek. – De hiszen süt a nap!
Miki azonban nem nevetett. Előszedte az apró rejtekhelyeket, megmutatta, hol lehet elbújni a sziklák között, hová kell terelni a kölyköket. És bár sokan még mindig nem hitték el, hallgattak rá – mert tudták, hogy Miki sosem ijesztget ok nélkül.
Nem telt el egy óra, és a láthatáron barna por kezdett emelkedni. A szél felerősödött, a nap eltűnt a sűrű homokfüggöny mögött. De a mongúzok biztonságban voltak – Miki miatt.
A vihar tombolt, de a kis kolónia békésen húzódott meg a kövek között. Mikor a csend visszatért, mindenki Mikihez fordult.
– Te megmentettél minket – suttogták.
Miki csak mosolygott.
– Csak figyeltem. A természet mindig elmondja, mire készül. Csak hallani kell tudni.
Balázs becsukta a könyvet, és mélyet lélegzett. A szél most is körbesimogatta, de most már ő is jobban figyelt rá.
A Mesefa levelei halkan zizegtek:
– Aki éberen él, nem fél – mert figyel, megért, és időben cselekszik.
Itt a vége, neszeld véle!
