Egy kellemes őszi napon Balázs a Mesefa alatt üldögélt, egy meleg pokrócba burkolózva. A levelek sárgán, barnán hullottak alá, és az erdőben finom, füstös illat keringett – mintha valaki épp valami nagyon finomat főzne a közelben. A varázskönyv halkan reccsent, és Balázs előtt egy különösen ínycsiklandó mese kezdődött:
A babgulyás titka
Egy kis faluban, dombok ölelésében, élt egy bácsi, akit mindenki csak Gulyás Pista bácsinak hívott. Nem véletlenül – mert ő főzte a világ legfinomabb babgulyását. Receptjét azonban senki sem ismerte. A falu gyerekei versengtek érte, a felnőttek találgattak, de Pista bácsi csak mosolygott, és mindig azt mondta:
– A titok nem a fazékban van. Hanem… a szívedben.
Egy nap Balázs a családjával látogatóba ment a faluba. A falunapra érkeztek, ahol a fő attrakció a gulyásfőző verseny volt.
– Meg kell tudnom, mi a titka! – súgta Balázs a Mesefának előző este. És másnap korán fel is kelt.
Reggel a rét közepén már füstöltek a bográcsok, és finom illatok kavarogtak a levegőben. Balázs besurrant Pista bácsi sátrához, és halkan figyelte, mit csinál.
– Hagyma, paprika, bab… hús… ezek mind megvannak. De mégis… mi az a titok? – morfondírozott magában.
Ekkor Pista bácsi odafordult.
– Te vagy Balázs, igaz?
Balázs bólintott kissé zavartan.
– Gyere csak ide. Segíthetsz nekem. Egy segéd mindig kell!
Balázs megörült, és máris kavargatta a gulyást, fújta a tüzet, hozta a vizet. Egész délelőtt segített, míg végül a bácsi lehajolt hozzá:
– Most figyelj… most jön a titkos hozzávaló.
Balázs izgatottan nézett, de nem látott semmit különöset. A bácsi csak mosolygott… és halkan ennyit mondott:
– Most gondolok valakire, akit nagyon szeretek. Aki örül majd ennek az ételnek. És ezzel belefőzöm a szeretetemet.
Balázs meghökkent.
– Csak… ennyi?
– Ez nem “csak”. Ez minden. A szeretet az, amitől minden étel igazi étellé válik. A babgulyás csak az alap. Az ízt te adod hozzá.
Aznap délben mindenki sorban állt a gulyásért. És Balázs is megkapta az első merőkanállal. Gőzölgött, fűszeres volt, laktató és meleg – de valami több is volt benne. Otthonosság. Figyelmesség. Szeretet.
Balázs elmosolyodott, és azt suttogta:
– Most már tudom a titkot.
Ahogy becsukta a könyvet, a Mesefa levelei lassan, jóllakottan zizegtek.
– Néha a legegyszerűbb dolgok rejtik a legmélyebb varázslatot. Egy tál leves. Egy mosoly. Egy szívből jövő gondolat.
Balázs bólintott, és elhatározta, hogy ő is főz majd egy nap. Nem csak ételt – hanem örömöt.
Itt a vége, kanalazd vele!
