Amikor Balázs köntöst öltött, és a mesefa alatt leült, mindig történt valami varázslatos. Aznap este is így volt. A levelek zizegve meséltek, és a fa suttogva szólt:
– Figyelj jól, Balázs… ma egy különös szakácsról mesélek neked. Egy patkányról, aki csodákat főz.
Balázs és Rafi, a konyhaművész patkány
Egy csillagos este, amikor már minden házban leoltották a lámpákat, és a plüssök is álomba szuszogtak, Balázs még csendben kiment a konyhába. Rajta volt a kék csillagos köntöse, amit nagyon szeretett, és a papucsa is, ami kicsit nyikorgott, ha lépett.
– Csak megnézem, maradt-e egy kis tejfölös tészta – suttogta.
Ahogy belépett a konyhába, valami furcsa illat csapta meg az orrát. Nem tejfölös tészta, nem kakaó, hanem… rozmaring és sült hagyma!
Aztán megmozdult egy fakanál a pulton.
És akkor Balázs meglátta: egy apró patkány, séfsapkával a fején, kötényben, épp egy serpenyőt forgatott!
– Ööö… szia? – nyögte Balázs.
A patkány megdermedt, majd halkan válaszolt:
– Ne haragudj! Nem akartam ijesztgetni! Én Rafi vagyok, a konyhaművész.
Balázs elkerekedett szemmel nézte, ahogy Rafi megszór egy krumplis lepényt friss zöldfűszerrel.
– Te… főzöl?
– Igen. Éjjelente, mikor minden csendes. Szeretek segíteni. Néha hagyok valamit a hűtőben. Anya biztos azt hiszi, Apa csinálta. És fordítva.
Balázs halkan felnevetett.
– Én is tudok keverni – mondta, és óvatosan odament Rafihoz.
És azon az éjszakán, köntösben, papucsban, egy kisfiú és egy patkány együtt készítettek egy egészen különleges vacsorát: sült édesburgonyát mézes mártogatóval.
Mikor elkészült, Balázs megkóstolta, és suttogva mondta:
– Ez… varázslat.
Rafi csak mosolygott.
– Az ételben az ízek mellett ott van az, amit beleadsz: türelem, kíváncsiság… és egy csipet barátság.
Balázs másnap reggel úgy ébredt, hogy egy morzsa volt a pizsamája ujján. És amikor az ablak alatt a mesefa lombjai újra megzörrentek, tudta, hogy az éjszakai történet nem álom volt.
Mert ha köntösben leülsz a mesefa alá, bármi megtörténhet. Akár az is, hogy egy patkány megtanít főzni.
