Egy különösen vidám reggelen Balázs már korán a Mesefa alatt ült. A levegő édes volt, madárdal csilingelt minden irányból, és a fa kérge melegen simogatta a hátát.
– Ma valami ünnepi mesét szeretnék – súgta Balázs halkan.
A Mesefa mosolygott… vagy legalábbis levelei úgy susogtak, mint amikor valaki örömmel nyílik meg. A varázskönyv kinyílt, és a lapokon színes szalagok, léggömbök és kacajok bukkantak elő:
A nap, ami csak a Gyerekeké
Volt egyszer egy falu, ahol minden évben megrendezték a Gyermekek Napját – de nem akárhogy! Ezen a napon a világ egy napra átfordult, és mindent a gyerekek irányítottak.
A felnőttek reggel sorba álltak a gyerekek által épített palacsintabüféknél, és komolyan vették a zsírkrétával írt menüt:
– Tíz emeletes csokipalacsinta… vagy karamellás esőcsepp ízesítésű? – kérdezte egy kisfiú szakácssapkában.
– Karamellásat kérek, de csak ha szivárványcukorka is jár hozzá! – válaszolta anya mosolyogva.
A játszótér varázsvárrá változott, ahol a csúszdák daloltak, a hinták maguktól lendültek, és egy óriási habpárnacsata zajlott – szigorúan kacagásra kötelező szabályokkal!
A falu közepén állt egy különleges fa: a Kívánságfa. Minden gyerek írhatott rá valamit – egy vágyat, egy álmot, egy szívet melengető gondolatot.
Balázs sokáig gondolkodott, aztán ezt írta rá:
„Bárcsak a felnőttek is emlékeznének, milyen gyereknek lenni.”
A fa megremegett, és a kérgén halvány fény futott végig. Talán értette a kérést.
A nap végén a gyerekek fáradtan, de boldogan dőltek le a plédekre. A csillagok úgy kezdtek pislákolni, mintha ők is tapsolnának a sok játékért.
És a felnőttek csendben megjegyezték:
– Talán mi is játszhatnánk néha. Nem csak ma.
Balázs elmosolyodott. Mert tudta: a gyermeknap nem csak egy ünnep. Hanem egy emlékeztető. Arra, hogy minden gyermek egy külön kis csoda – és hogy a nevetés, az álmodás, a játék sosem „csak gyerekes”.
A Mesefa levelei még sokáig susogtak, amikor Balázs becsukta a könyvet.
– Ma minden gyermek kapott egy mosolyt. És holnap… talán ők adnak majd vissza egyet a világnak – súgta a fa.
Itt a vége, nevess bele!
