Egy különleges reggelen Balázs a Mesefa alatt ült, kezében egy papírbajuszt szorongatva. Épp a másnapi óvodai ünnepségen gondolkodott, amikor a varázskönyv lapjai újra kinyíltak. Egy hatalmas plakát jelent meg rajta, színes betűkkel:
„Ünnepeljük együtt az Apukákat!”
És már kezdődött is a mese…
Apanap az oviban
Az oviban nagy volt az izgalom: közeledett az Apanap! Ez volt az a nap, amikor az apukák is óvodássá változhattak egy kis időre. A gyerekek már napok óta titokban gyakorolták a műsort, amit csak egyszer, csak most, csak nekik adtak elő.
– Apukám olyan erős, mint egy daru! – mondta Misi.
– Az enyém gyors, mint egy villamos! – rikkantotta Nóri.
Az óvó nénik sokféle programot készítettek: apás-gyerekes akadálypályát, kvízkérdéseket, és még egy „Ki ismer jobban kit?” vetélkedőt is.
Eljött a nap. A termet feldíszítették színes lufikkal és festett bajuszokkal. A gyerekek sorba álltak, és egyenként kiléptek a „színpadra” – vagyis a tornaszőnyeg közepére. Verseket mondtak, dalokat énekeltek, és közösen kiáltották:
– Szeretünk, apaaaaa!
A szemek néha csillogtak – nem csak a gyerekekéi.
A játékos vetélkedők
Ezután következett a játékos rész. A gyerekek kézen fogva húzták az apukájukat:
– Gyerünk, te jössz a lufitáncra!
– Ne felejtsd, melyik a kedvenc mesém! – suttogta egy kisfiú a kvíz közben.
– Mi együtt biztos nyerünk! – mondta egy kislány, és már rohant is az akadálypálya felé.
Nevetés, taps, kisebb borulások – és nagy ölelések kísérték a játékokat. Minden feladat után egy szívecskét kaptak – amit később a gyerekek saját kezűleg rajzolt kitűzővé alakítottak az apukájuknak.
A nap végén minden apuka kapott egy „Oklevél az Év Apukája” címet, és egy közös rajzot, amit az egész csoport készített. Volt rajta foci, bicikli, hinta – és a közepén minden gyerek mellett egy nagy, erős, mosolygós apa.
Balázs becsukta a könyvet, és még mindig a papírbajuszt szorongatta. A Mesefa levelei halkan zizegtek, mintha ezt súgnák:
– Minden apa szuperhős – különösen akkor, ha játszik a gyerekével.
Itt a vége, tapsolj véle!
