Egy borongós reggelen Balázs a Mesefa tövében ült. Az iskola felé zúgtak a buszok, egyre gyorsabban, egyre türelmetlenebbül.
– Miért kell mindig rohanni? – morfondírozott.
A Mesefa levelei halkan zizegtek, a varázskönyv kinyílt. A következő történet egy kék iskolabuszról szólt, akit a többiek furcsának tartottak — mert nem sietett. Ő volt Guri.
A különös busz
Guri nem volt új. Nem volt fényes, sem gyors. De volt egy különleges képessége:
mindig megállt ott is, ahol senki más nem állt meg.
Ha egy kislány integetett a kertkapunál, Guri már fékezett.
Ha egy kisfiú megkésve rohant le a dombról, Guri megvárta.
– Hát te miért nem vagy pontos? – morogta a piros expresszbusz.
– Mert néha a legfontosabb dolgok nem férnek be a menetrendbe – válaszolta Guri.
A gyerekek imádták őt.
A buszban mindig különös beszélgetések zajlottak:
– Ma találkoztam egy új osztálytársammal, de még nem mertem szólni hozzá…
– Anyu reggel sírt, de nem tudom, miért…
– Én meg álmodtam egy égig érő homokvárat!
És Guri csak zümmögött, bólogatott, és pont olyan lassan ment, hogy mindenki be tudja fejezni a történetét.
Egy nap a többi busz új útvonalversenyt szervezett:
– Ki visz el több gyereket, a leggyorsabban, a legtöbb megállóval?
Guri is indult. De már az első megállónál hosszabban állt, mert egy gyereknek leesett a cipőfűzője. A másodiknál egy kismadarat néztek meg az út szélén. A harmadiknál Guri félrehúzódott, hogy egy nénit átengedjen a zebrán.
A végén ő lett az utolsó.
A többi busz nevetett:
– Lassú vagy! Végeztél?
De a gyerekek felálltak, és azt mondták:
– Nem! Mi még csak most értettük meg egymást!
És Guri zümmögve csak annyit mondott:
– Az utazás nem arról szól, hogy mikor érsz oda. Hanem hogy kikkel vagy közben.
Aznap este a gyerekek rajzokat készítettek Gurinak: mosolygós kék buszt, vidám utasokat, nyitott ajtót, és napsütést.
Az iskola igazgatója így szólt:
– Talán nem is menetrendet kellene követnie… hanem szívet.
És innentől Guri lett a „Szívjárat”. Nem volt pontos. Nem volt gyors. De mindig ott volt, ahol szükség volt rá.
Balázs becsukta a könyvet, és csendben ezt mondta:
– Ha egyszer iskolabusz leszek, én is Guri szeretnék lenni.
A Mesefa levelei puhán bólogattak.
Itt a vége, gurulj véle!
