Vannak napok, amikor minden okénak tűnik kívülről, mégis belül valami nem stimmel. Nem történt semmi látványos, nem sértett meg senki, nem volt tragédia. Csak egy gondolat, halkan, belülről: “Nem vagyok elég jó.”
Lehet, hogy ez egy ismert hang számodra. Lehet, hogy már kiskorod óta kísér. Lehet, hogy időszakosan jelentkezik, vagy most épp naponta jelen van. Egy biztos: nem vagy egyedül ezzel a érzéssel.
Ez a cikk nem gyors megoldásokat kínál, nem “gondolj pozitívan” típusú tanácsokat. Inkább megállít egy pillanatra. Arra hív, hogy lassan, érzékenyen, önmagadra figyelve gondold át: vajon mit jelent ez az érzés, honnan jön, és valóban igaz-e? Képzeld el például: egy baráti találkozóról jössz haza, de valamiért úgy érzed, mintha te lettél volna a legérdektelenebb ember a társaságban. Nem mondtak semmit, nem bántott senki – mégis, valami benned azt súgja: “valami nem oké velem.”. Inkább megállít egy pillanatra. Arra hív, hogy lassan, érzékenyen, önmagadra figyelve gondold át: vajon mit jelent ez az érzés, honnan jön, és valóban igaz-e?
Ez a 7 kérdés segít, hogy ne csak átéld, hanem meg is értsd, ami most benned zajlik. Lassan olvasd. Nem kell egyben megválaszolni. Elég, ha egy gondolatnál megállsz.
1. Ki mondta nekem először, hogy nem vagyok elég jó?
Sokszor nem mi találjuk ki magunknak ezt a gondolatot. Valaki egyszer kimondta. Egy tekintélyszemély, egy felnőtt, egy “felnőttnek tűnő” gyerek, egy tanár, egy bíráló szülő. Vagy talán senki sem mondta, csak éreztette.
Ez a mondat akkor ott beégett. Talán gyerekként nem volt eszközöd megkérdezőjelezni. Nem tudtad azt mondani: “Ez nem igaz.” Egyszerűen csak átvetted. Elfogadtad. A gyerekek mindent elhisznek a felnőttekről, még azt is, hogy ők maguk nem elég jók.
A kérdés most az: ha tudod, kitől jött ez az érzés, vajon elhiszed még mindig? Vajon igaz az a hang, vagy csak megszokott lett?
2. Melyik énrészem hiszi ezt el?
Nem vagy egyetlen ember. Rétegeid vannak. Egyik részed felnőtt, tudatos, képes szeretni, teljesíteni, jól lenni. De ott van egy másik rész is: egy megsebzett, bizonytalan, védhetetlen énrész.
Amikor azt gondolod, hogy nem vagy elég jó, valójában ez a rész szólal meg. Nem baj, ha hallod. Nem baj, ha figyelsz rá. De nem kell őt igaznak elfogadni. Ez csak egy érzelem. Egy emlék.
A kérdés: van-e olyan részed, aki most is tudja, hogy ez nem igaz? Aki már átment dolgokon, akinek már sikerült valami, aki tud szeretni és kérni? Merj hozzá is fordulni.
3. Ha a barátom érezné ezt, mit mondanék neki?
Egyik legfontosabb gyakorlás: az önegyüttérzés. Ha egy barátod mondaná, hogy értéktelennek érzi magát, mit reagálnál? Megerősítenéd? Lehurrognád?
Valószínű inkább azt mondanád: “Sajnálom, hogy ezt érzed. De tudnod kell, hogy ez csak egy érzés. Attól még sok jó van benned.”
Mi lenne, ha ezt most magadnak mondanád ki? A belső barátod mit mondana, ha hallaná, min mész át?
4. Biztos, hogy ez igaz? Milyen bizonyítékom van rá?
Az érzések valósak. De nem feltétlen igazak. Azt érezni, hogy “nem vagyok elég jó”, éppolyan lehet, mint amikor esőre ébredsz és azt gondolod: “ma minden rossz lesz”. Az idő elmúlik, az érzés is.
Mi az, amit tényként tudsz magadról? Mikor voltál bátor? Mikor álltál ki magadért? Mikor volt valaki melletted, mert jól érezte magát veled?
Ez is te vagy. Ezek a pillanatok ugyanolyan érvényesek, mint a kétségek.
5. Mit mondanák a gyerekkori énemnek most?
Képzeld el magad 6-7 évesen. Ott ülsz egy sarokban, valami bánt, és azt mondod: “Azt hiszem, rossz vagyok.”
Ha most odamehetnél hozzá, mit mondanál neki? Felvennéd az ölödbe? Mondanál valami vigasztalót? Megengednéd neki, hogy gyenge legyen?
Ez a gyerek még mindig benned van.
És várja, hogy valaki most már mást mondjon neki, mint amit egykor hallott.
6. Hol érzem most ezt a testemben? Mit akar mondani?
A “nem vagyok elég jó” nem csak gondolat. Testi élmény is. Egy gombóc a torokban. Egy nyomás a mellkasban. Egy fájdalom a gyomorban.
Állj meg. Figyeld meg. Ne nyomd el. Ne menj el tőle. Csak légy vele egy kicsit.
Néha az is elég, hogy valamit észreveszünk, amit addig őriztünk. Ezt hívják testtudatosságnak.
Ez is öngondoskodás.
7. Mi lenne, ha ez csak egy gondolat lenne – nem az igazság?
Zárásnak egy nagyon fontos gondolat: az érzéseid nem hazudnak, de nem is abszolút igazságok.
A “nem vagyok elég jó” lehet, hogy most csak egy felhő, amit egy fárasztó nap fújt az égre. Lehet, hogy a hormonjaid, a fáradtság, a kimerültség beszél belőled.
Mi lenne, ha nem hinnéd el automatikusan?
Ha csak hagynád továbbûlni, és közben tennél valami jót magadért? Egy séta, egy tea, egy zene, egy baráti üzenet.
Nem a gondolatot kell megjavítani. Hanem azt az embert szeretni, aki épp kétségek között van.
Lehet, hogy most is ott van benned ez az érzés. Nem baj. Maradhat. Nem kell elzavarni. Csak ne hagyd, hogy ő vezessen.
Tedd fel ezeket a kérdéseket. Akár papíron. Akár gondolatban. Akár egy baráttal megbeszélve.
Mert nem kell elhinned mindent, amit gondolsz.
Főleg nem azt, hogy nem vagy elég jó. És ha mégis megszólal benned ez a hang, tudd: ettől még nem vagy kevesebb. Lehetsz gyenge, kételkedhetsz, de értékes vagy. Minden kétség ellenére is.
Te most is elég vagy. Csak lehet, hogy még nem hiszed el.
De ez nem baj. Idővel elhiszed majd.
