Tikitaka, a dzsungel őre – egy színes csőrű igazságkereső meséje
Mélyen a Dzselapa-esőerdő szívében, ahol a levegő mindig párás, a lombok örökké zöldek, és a napfény csak táncolni tud a levelek résein át, élt egy különleges madár. A neve Tikitaka volt — a tukán, akit soha senki nem tudott figyelmen kívül hagyni.
Nem is lehetett volna. Az ő csőre volt a legélénkebb színek kavalkádja: vörös, citrom, kék és zöld csillogott rajta, mint egy élő szivárvány. Szinte világított az erdőben, és ahol megjelent, minden állat megállt egy pillanatra.
De Tikitaka nemcsak szépségéről volt híres.
Ő volt a dzsungel őre.
Gyerekkorában Tikitaka sokat hallgatta a nagyapját, aki azt mesélte, hogy minden századik tukán egy különleges ajándékkal születik: képes felismerni az igazságot — még akkor is, ha mindenki más már elfelejtette azt. Tikitaka először csak nevetett ezen, de egy nap, amikor egy vihar után minden állat a másikat okolta a folyó eltorlaszolásáért, Tikitaka csak ennyit mondott:
– Aki igazat mond, nem fél a csöndtől.
A csend pedig leereszkedett.
Tikitaka lassan körberepült, a szemébe nézett a teknősnek, a hangyásznak, a jaguárnak, sőt, még a vízilónak is. És végül megszólalt:
– Nem ti tettétek. Az ág, ami eltorlaszolta a patakot, egy öreg fa ága. Nem bűn, csak idő.
Az állatok elszégyellték magukat. Rájöttek, hogy a vádaskodás nem old meg semmit.
Azóta Tikitaka lett a béke őrzője. Ha vita támadt, ő volt az első, aki megjelent — csőre fényesen, szemében szelíd erő. Nem kiabált, nem fenyegetett. Csak nézett, és figyelt. És amikor megszólalt, a dzsungel mindig figyelt rá.
De Tikitaka szíve nemcsak az igazságé volt, hanem a kíváncsiságé is. Minden reggel útra kelt, hogy új hangokat halljon, új illatokat szívjon be, és új titkokat fedezzen fel a lombok mögött. Ő volt az, aki először találkozott a titokzatos, álomszínű elefánttal — Csiribirivel. És ő volt az is, aki megsúgta az Éjgyapjasok titkát a baglyoknak.
Tikitaka nem kereste a figyelmet. De mindig ott volt, amikor szükség volt rá.
És ha egy nap a dzsungelben sétálsz, és egy villanást látsz a fák között — mintha egy szivárvány csőre villanna meg egy pillanatra — csak állj meg. Mert lehet, hogy Tikitaka néz téged.
És ha valami nyomja a szívedet, mondd ki nyugodtan. Ő meghallja.
„Az igazság nem mindig hangos – de mindig tisztán cseng annak, aki meri meghallani.”
– Tikitaka, a dzsungel őre
