A piros ruhás kislány – egy történet a bátorságról és a kíváncsiság határáról
Valahol a hegyek között, egy kis faluban, ahol a szél suttogott a háztetők fölött és a felhők gyakran érintették a kerítéseket, élt egy kislány. Lili volt a neve. Nem volt különösebben hangos, sem kalandvágyó – de egy dolog mindig világított rajta: a piros pöttyös ruhája.
A ruhát a nagymamájától kapta, aki azt mondta neki:
– Ez a ruha arra való, hogy mindig emlékeztesselek: amit szívből szeretnél látni, az túl van a kerítésen. De csak akkor mászhatsz át, ha elég bátor vagy hozzá.
És Lili minden nap nézte a kerítést, ami a kert végében állt. Nem volt az különösebben magas, csak épp annyira, hogy ne lehessen átlátni rajta. A túloldalon ködös hegyek, elmosódó fenyők, és valami furcsa, sejtelmes csend lapult. Olyan világ volt az, ami nem tartozott a gyerekekhez – legalábbis ezt mondták a felnőttek.
De Lili máshogy érezte.
Egy délután, amikor a szél különösen mesélős hangulatban volt, és a falu is csendesebbé vált, Lili mezítláb sétált a kerítéshez. A piros ruhája lobogott a szélben, és a haja a vállára csúszott. Felkapaszkodott a durva, szálkás fára, és a világ fekete-fehérnek tűnt körülötte – de a ruhája ragyogott, mintha valami mást is fel akarna ragyogtatni.
És amikor átlépett…
Nem talált veszélyt. Nem talált sárkányt, sem semmi ijesztőt. Csak egy másik világot – tele puha mohával, hegyi virágokkal, és egy kis ösvénnyel, amit még senki sem járt ki igazán. Az ösvény végén egy elfeledett kert lapult – padokkal, amelyekre már senki sem ült, hintával, ami rég nem mozdult. Lili leült, és csendben maradt. Nem volt szükség szavakra.
Aznap este visszatért. Nem szólt senkinek. De minden nap újra és újra átmászott. Néha csak ült. Néha füvet szedett. Máskor rajzolt a porba. Nem szökött el – csak átlépte azt, amit mindenki más határnak hitt.
Évek múlva, mikor felnőttként visszatért a faluba, a kerítés már megkopott, és a gyerekek még mindig csak néztek át rajta. De Lili mosolygott. Mert tudta, mit jelent átlépni.
És a régi pöttyös ruha még mindig megvolt. Egy üzenettel a zsebében:
