Egy régi város szélén, ahol a házak falait már régen megfakította az idő, élt egy fiatal pár, Anna és László. Nem voltak gazdagok, nem voltak híresek, de a szívükben olyan erős kötelék égett, amit még a legzordabb idők sem tudtak megtörni.
Fiatalon találkoztak, a falu tavaszi ünnepén, amikor a tér tele volt virágokkal, és a fák alól gyerekek kacagása szállt. László, a csendes, szelíd tekintetű fiú első pillantásra meglátta Annában azt, amit addig soha senkiben: a békét, amire a lelke vágyott. Anna pedig benne azt a biztonságot találta meg, amiről titkon mindig is álmodott.
Ahogy telt az idő, a világ körülöttük egyre zaklatottabb lett. A háború szele elérte őket is, Lászlónak be kellett vonulnia. Az indulás előtti estén egy régi szobában, a halvány gyertyalángnál búcsúztak el egymástól. Anna ujjai László zakójának anyagába kapaszkodtak, mintha ezzel tarthatná vissza, mintha az érintés ereje megállíthatná a világ kegyetlen forgását.
– Visszajössz hozzám? – suttogta Anna, szemét lehunyva, mintha így könnyebb lenne kimondani a félelmet.
– Mindig visszajövök – válaszolta László, és bár hangja remegett, tudta, hogy ez az ígéret tartja majd őket életben, külön-külön is.
Az idő múlásával levelek váltották fel az öleléseket. Néha hónapokig sem érkezett semmi, Anna mégis minden hajnalban kiment a postáshoz, reménykedve, hogy László szavai átívelik a távolságot. És amikor végül a borítékot a kezébe vette, úgy szorította magához, mintha maga a férfi állna előtte.
Végül, évek múltán, László valóban hazatért. Arcát barázdák szelték, szemében fáradtság ült, de amikor meglátta Annát, újra az a fiatal fiú lett, aki a tavaszi ünnepen először megfogta a kezét. Anna karjaiban találta meg újra azt az otthont, amit sehol másutt a világon nem talált volna meg.
E kép pillanata ennek a hosszú útnak a sűrűje: két ember, akik túlélték a fájdalmat, a távolságot, a veszteséget, és most újra egymásban lelnek erőre. Nincs bennük többé kérdés, nincs félelem, csak a csendes tudás, hogy az élet bármire is sodorja őket, ketten mindig erősebbek lesznek, mint a világ.
