Volt egyszer egy csendes dél-angliai tengerparti városka, Torquay, ahol 1890 szeptemberében megszületett egy kislány, aki felnőve a világ talán legolvasottabb írójaként vonult be az irodalomtörténetbe. Agatha Christie neve azóta fogalommá vált, pedig nem csupán bűntények mestere volt a tollforgatásban – saját élete is legalább annyira tele van fordulatos eseményekkel és megoldatlan kérdésekkel, mint Hercule Poirot vagy Miss Marple bármelyik ügye. Hogy miért nevezik a mérgek királynőjének? Nos, ez a történet sokkal érdekesebb, mint gondolnád, és valójában egy kórházi önkéntes munkában gyökerezik, ahol fiatal lányként először találkozott a gyógyszerek és mérgek titokzatos világával.
Gyerekkor, háború és a mérgek világa
Agatha Mary Clarissa Miller kifejezetten kényelmes, felső-középosztálybeli környezetben nőtt fel, ám édesapja korai halála megrendítette a család biztonságát. Gyermekkorának nagy részét otthoni tanulással töltötte, és már fiatalon élénk képzelőerőről tett tanúbizonyságot. Tizenévesen Franciaországba került, ahol zongorázott és operaénekesi álmokat dédelgetett – ám a sors másként rendezte a dolgokat.
Az első világháború kitörésekor önkéntes ápolónőként jelentkezett, majd később egy kórházi gyógyszertárban dolgozott gyógyszerésztechnikusként. Ott töltött ideje során alaposan megismerte a különféle gyógyszerek, vegyszerek és természetesen a mérgek hatását. Ez a tudás később aranyat ért számára, mert írói képzeletét éppen ezek az apró részletek tették olyan hitelessé és meggyőzővé. Nem véletlenül tartják őt a krimi történetének egyik legpontosabb „gyilkosának”: történeteiben a halál sosem volt véletlen, mindig tudományos alapossággal érkezett. Agatha tudta, miről beszél.
Első regényében, amelyet 1920-ban adtak ki, már fel is bukkan az a bizonyos bajuszos belga detektív, Hercule Poirot, aki éppen egy mérgezéses gyilkosság megoldásán ügyködik. A könyv sikere meglepte magát a szerzőt is, pedig mindaz, amit beleírt, voltaképpen a kórházi évek alatt összeszedett ismeretekből táplálkozott. Agatha ekkor már férjnél volt: Archibald Christie pilótához ment feleségül, akitől egy kislányuk is született. A házasság eleinte boldog volt, ám a férj hűtlensége mindent megváltoztatott, és 1926-ban, éppen abban az évben, amikor egyik leghíresebb könyve megjelent, valami történt, ami mindmáig rejtély maradt.
A 11 nap, amikor a világ Agathát kereste
1926 decemberében Agatha Christie egyszerűen eltűnt. Autóját elhagyatva találták meg egy tóparti úton, ő maga pedig tizenegy napig sehol sem volt. A sajtó őrjöngött: öngyilkosságról, idegösszeomlásról, szerelmi drámáról, netán gyilkosságról cikkeztek szünet nélkül. A rendőrség nagyszabású keresést indított, önkéntesek bolyongtak az erdőkben, és még Arthur Conan Doyle is bekapcsolódott a nyomozásba.
Végül Agatha előkerült egy yorkshire-i szállodában, ahol hamis néven jelentkezett be, és úgy viselkedett, mintha semmi különös nem történt volna. Maga sosem beszélt nyilvánosan arról, mi történt vele azokban a napokban, és bár később orvosok emlékezetkiesésről beszéltek, sokan gyanították, hogy tudatos menekülés volt az egész – akár a botrányos házasság elől, akár egyszerűen csak azért, hogy maga mögött hagyja a fájdalmat egy időre. A rejtély máig megoldatlan, és talán éppen ez tette Christie életét igazán különlegessé: még saját történetét sem lehet a végéig kibogozni.
Hatvanhat regény és rengeteg rejtély
Agatha Christie soha nem volt rest ember. Pályafutása során hatvanhat detektívregényt, hat egyéb műfajú regényt, huszonnégy színdarabot és több mint százötven novellát írt – és ez még Mary Westmacott álnéven megjelent romantikus történeteit nem is számolva. Poirot harminchárom regényben és több mint ötven novellában szerepel, mindig azzal a bizonyos szürke agysejtjeivel, amelyekkel a legképtelenebb gyilkosságokat is megoldja. Miss Marple, az idős falusi hölgy, aki teázás közben fejti meg a bűncselekményeket, szintén kultikus figura lett.
Agatha nemcsak szórakoztató történeteket írt: minden regénye precíz szerkezetű rejtvény, amelyben az olvasó végig bizonytalan marad, és csak az utolsó pillanatban derül ki, ki is a tettes. Ez a csavaros dramaturgia tette őt a krimiírás abszolút nagyasszonyává.
Különösen érdekes, hogy már a második világháború alatt megírta két legfontosabb hősének, Poirot-nak és Miss Marple-nek a halálát, hogy biztosítsa: ha vele bármi történik, történeteik méltó lezárást kapjanak. A két regényt évtizedekig zárt páncélszekrényben őrizték, és csak jóval később adták ki. A Guinness Rekordok Könyve szerint Agatha Christie minden idők egyik legtöbbet olvasott fikciós szerzője, akit gyakran William Shakespeare-rel említenek egy lapon – műveiből világszerte több milliárd példány kelt el, és ez a szám évről évre tovább nő. Nem is csoda, hiszen történetei időtlenek: emberi szenvedélyekről, kapzsiságról, bosszúról és persze arról szólnak, hogy a legkevésbé gyanús ember lehet a legveszélyesebb.
A Közel-Kelet szerelmese
Agatha Christie másik nagy szenvedélye a régészet és a Közel-Kelet volt. Második férjével, Max Mallowannal, aki régész volt, számos expedícióra utazott Irakba, Szíriába és más keleti országokba. Ott ásatásokon vett részt, segítette a munkát, és rengeteg inspirációt gyűjtött újabb regényeihez. A keleti környezet, az ősi romok és a színes kultúrák mind-mind megjelennek későbbi műveiben, amelyek így nem csupán izgalmas krimiként, hanem egyfajta utazásként is olvashatók.
Agatha szerette az egyszerű életet és a nyugalmat. Bár világhírű lett, sosem kedvelte a reflektorfényt: inkább visszahúzódóan élt, írással töltötte ideje nagy részét, és a hagyományos angol elegancia megtestesítőjeként jelent meg a nyilvánosság előtt – miközben fejében zseniális bűntények születtek.
Örökkévalóság papíron
Agatha Christie 1976 januárjában, nyolcvanöt éves korában hunyt el angliai otthonában, Wallingfordban. Halála után sem csökkent népszerűsége, sőt: azóta számtalan film, sorozat és színházi előadás készült művei alapján, és szinte minden évben újabb adaptációk látnak napvilágot.
Történetei azért maradtak fenn ilyen erővel, mert nemcsak szórakoztatnak, hanem az emberi természet mélyére engednek bepillantást. Megmutatják, hogy a gonoszság vagy a kétségbeesés bárkiben ott rejtőzhet, és hogy a legártatlanabbnak tűnő ember is lehet gyilkos. Christie művei arra tanítanak, hogy figyeljünk az apró jelekre, a furcsaságokra, és soha ne tételezzünk fel semmit túl korán.
Talán ez Agatha Christie legnagyobb trükkje: miközben olvasók millióit tanította meg gyanakodni, saját életének egyik legnagyobb rejtélyét örökre magával vitte.
