Egy januári hajnalon Nógrádban az embernek olyan érzése támad, mintha a hidegnek saját akarata lenne. Nem egyszerűen fázol, hanem úgy érzed, hogy a fagy beszivárog a kabát alá, belekap a tüdődbe, és minden lélegzetvételnél emlékeztet rá: itt most a tél az úr. De mennyire lehet hideg Magyarországon? És miért pont bizonyos falvak válnak a fagy birodalmává? Ezek a kérdések nemcsak meteorológiai érdekességek, hanem olyan természeti jelenségek, amelyek mögött meglepően izgalmas összefüggések húzódnak meg. A magyar klíma ugyanis látszólag szelíd mérsékelt égöv, valójában azonban komoly meglepetésekkel tud szolgálni, amikor a téli időjárás kedvező feltételeket talál ahhoz, hogy igazán kegyetlenül viselkedjen.
Egy nap, amikor Magyarország megfagyott
1940. február 16-án Miskolc mellett, egy kis településen olyan esemény történt, amely azóta is verhetetlen rekordként szerepel a magyar meteorológiai történetben. Görömbölytapolcán, amely ma már Miskolctapolca részét képezi, mínusz harmincöt Celsius-fokot mértek, és ez a valaha regisztrált legalacsonyabb hőmérséklet hazánkban. Ez nem csupán nagyon hideg időt jelentett, hanem szinte elképzelhetetlen körülményeket. Ilyenkor a kilélegzett pára azonnal jégkristállyá válik a levegőben, a fémhez tapadt bőr szó szerint leszakadhat, és a nem megfelelően szigetelt házak falain belül is megjelenhet a dér. A hétköznapi dolgok olyan különös módon viselkednek ekkora fagyban, hogy az ember majdhogynem úgy érezheti, mintha a természet törvényei átírásra kerülnének.
Talán még érdekesebb, ha végiggondoljuk, hogy a magyarországi hőmérsékleti szélsőségek teljes skálája mínusz harmincöt foktól a kiskunhalasi negyvenkét Celsius-fokos hőségig csaknem hetvenhét foknyi különbséget fed le. Ez közel akkora tartomány, mint amit egyes egész országok éghajlata képes felmutatni. Vagyis itthon, egyetlen országon belül tapasztalhatjuk meg azt a hőmérsékleti eltérést, amely más régiókban kontinenseken átívelő távolságot jelentene. Ez a szélsőség önmagában is jelzi, hogy a magyar klíma sokkal változatosabb és kiszámíthatatlanabb, mint ahogyan az első pillantásra tűnhet.
Miért pont Zabar fagyik meg minden télen?
Ha ma extrém hidegről van szó, szinte biztosan előkerül Zabar neve, az ország egyik leghidegebbként számon tartott települése. 2003 januárjában itt -31,9 °C fokot mértek, ami a modern idők egyik leghidegebb hazai értéke. De mi a titka annak, hogy pont ez a kis falu válik évről évre a hideg fogságává? A válasz a domborzatban és a légköri fizika egy különös jelenségében rejlik. Az ilyen fagycsapda helyek többnyire teknőben, völgyben fekszenek, ahol a hideg, sűrű levegő egyszerűen lefolyik a magasabb részekről, és megül a mélyben, akár egy láthatatlan medencében összegyűlő víz. Ha mindehhez szélcsend és derült égbolt társul, akkor a helyzet még súlyosbodik, mert a hideg levegő nem keveredik, a derült ég pedig engedi, hogy a felszín éjszaka erősen kisugározza a hőt az űr felé.
A hótakaró jelenléte tovább fokozza a hatást. A friss hó fehér takaróként visszaveri a napsugárzást, és hőszigetelő rétegként segíti, hogy a talajból se jöjjön fel meleg, így még mélyebbre tolva a hőmérőt. Ezért fordulhat elő, hogy miközben egy közeli városban csak mínusz tíz fok van, néhány völgyben fekvő településen hajnalban mínusz húsz fok alá süllyed a hőmérséklet. A települések elhelyezkedése tehát nemcsak földrajzi érdekesség, hanem valódi meteorológiai sorsot jelent a lakók számára, akiknek minden télen szembesülniük kell a szélsőséges hideggel.
Amikor a tél nem akar véget érni
Magyarország nemcsak hőmérsékletben, hanem a tél kitartásában is tud extrém lenni. A Kékestetőn 1943 és 1944 telén százötvenégy napon át volt összefüggő hótakaró, ami több mint öt hónap hó alatti világot jelentett. Ilyen körülmények között a táj teljesen átalakul, a hétköznapi élet pedig szinte felfoghatatlan kihívásokkal szembesül. A hó vastagsága is tudott skandináv méreteket ölteni: Kékestetőn 1963 februárjában 146 centiméteres hóréteget mértek. Ilyen mennyiségű hó nemcsak látványosság, hanem komoly teher is az épületek, utak és a közlekedés számára. A falvakban élők számára minden ilyen tél valódi túlélési próbát jelentett, amelyhez nemcsak felkészülés, hanem a közösség együttműködése is elengedhetetlen volt.
Budapest sem volt mindig annyira megkímélve a hidegtől, mint ahogy sokan gondolnák. A főváros belterületén is mértek már -23.5 °C fokot 1929 februárjában, ami azt jelzi, hogy a városi hősziget-hatás nem mindenható pajzs a szélsőségek ellen. A nagy városok légköre általában melegebb, mint a környező vidék, de egy igazán kemény fagyos éjszaka még ott is képes lehűteni a levegőt olyan szintre, amely komolyabb következményekkel jár. Ez az adat is jól mutatja, hogy a magyar tél nem válogat: ha kedve tartja, akkor a nagy városok lakóit is meglepő erővel tudja sakkban tartani.
Melegszik a világ, de mit hoz a jövő?
Felmerül a kérdés, hogy a klímaváltozás korában lesznek-e még mínusz harminc fokos éjszakák. A globális trend melegedést mutat, ám ez nem jelenti azt, hogy a szélsőségek eltűnnek. Sőt, egyre inkább az a tapasztalat, hogy ritkábban, de nagyon markáns hidegbetörések még mindig előfordulhatnak. A hazai adatok érdekessége, hogy a történelmi rekordminimumok többsége a huszadik század első feléből származik, vagyis a legextrémebb fagyokat már régen rögzítették. Az utóbbi évtizedekben ritkábban dőlnek meg az abszolút hidegrekordok, viszont a melegrekordok száma növekszik, és az időjárási hullámvasutak egyre gyakoribbak lesznek. Előfordulhat, hogy egy héten belül extrém meleg és extrém hideg váltakozik, ami szintén új kihívást jelent az alkalmazkodásban.
Mindez azt jelenti, hogy az a fajta csontig hatoló, hetekig tartó fagy, amit nagyszüleink mesélnek, ma már ritkább, de egy-egy kemény hajnal mínusz húsz fok alatt még jó eséllyel szerepel a jövő télrepertoárjában. A klímaváltozás nem egyszerűen melegebb teleket jelent, hanem bonyolultabb, változékonyabb mintázatokat, amelyekben a szélsőségek helyet kapnak. Vagyis miközben az átlaghőmérséklet emelkedik, a szélsőségek éppen erősödhetnek, ami paradox módon azt eredményezi, hogy a téli időjárás kiszámíthatatlanabbá válik.
Mit mesél a hideg rólunk?
Az extrém hideg nemcsak meteorológiai adat, hanem történeteket hordoz. A befagyott Balaton jegén átkelt hadseregek legendáit, a falusi kályhák köré húzódó családok emlékeit, a jégvirágos ablakok nosztalgiáját. Minden ilyen fagyos hajnal emlékeztet arra, hogy az ember milyen törékeny a természet erőivel szemben, és mennyire fontos a közösség, a felkészülés és a megfelelő védelem. A magyar tél ennél jóval többre képes, mint amit egy enyhébb januári hét sugall. A háttérben pedig csendben dolgoznak a domborzat, a hó, a szélcsend és az éjszakai kisugárzás, egy láthatatlan csapatmunka, amely azt eredményezi, hogy a hőmérő higanya néha olyan mélységekbe süllyed, amelyek már-már elképzelhetetlennek tűnnek egy mérsékelt égövi országban. Ha legközelebb ránézel egy mínusz tíz fokos előrejelzésre, gondolj arra, hogy hazánk téli arculata ennél sokkal vadabb és izgalmasabb is tud lenni.
