Van egy szó, ami már akkor jelentést hordoz, amikor még ki sem tudjuk mondani. Egy szó, ami nem csak hang, hanem érintés, illat, fény – maga az otthon. Egy szó, amit később sokszor ejtünk ki, de talán sosem elég mélyről. Ez a szó: Anya.
Egy álom, ami valóra vált – az első pillanattól
Képzeld el, ahogy egy gyermek megszületik: csönd, majd sírás, és egy kar, ami szelíden átöleli őt. Az a kar nem csupán véd, hanem világokat teremt. Anya karja az első menedék, a világ első biztonságos zuga. És minden ölelése olyan, mintha az ég hajolna le hozzánk egy pillanatra.
Az ő szívdobbanása az első zene, amit hallunk. Az ő mosolya az első napfény, amit megérzünk. Az ő hangja az első mese, amit a lelkünkbe ír. Anya nemcsak életet ad – hanem álmot, reményt és csendes erőt is.
A szeretet, ami láthatatlan, mégis mindenütt ott van
Anya szeretete olyan, mint a levegő: nem látjuk, de körbeölel, életben tart. Ott van minden megigazított takaróban, minden becsomagolt tízóraiban, minden kimondott és ki nem mondott szavában. Ott van abban, ahogy halkan becsukja az ajtót, hogy ne ébresszen fel. Ott van abban, ahogy mindig tudja, ha valami fáj – még akkor is, ha nem mondjuk ki.
Ez a szeretet nem vár semmit. Csak ad. És ad. És még annál is többet.
Az idő, amit tőle kaptunk – örökre bennünk él
Talán nem emlékszünk már minden ölelésre, minden történetre, amit elmesélt. De a lelkünk emlékszik. A nevetése ott visszhangzik a gyerekkorunk fák alatt töltött délutánjaiban. A szavai ott élnek a felnőtt döntéseinkben. A keze érintése ott van a homlokunkon, amikor lázasan fekszünk – még akkor is, ha már rég külön városban élünk.
Anya ott van. Bennünk. Örökké.
Köszönöm, Édesanyám – egy álomszerű levél
Kedves Édesanyám,
Lehunyt szemmel is látlak. Érzem a mosolyod, a hangod dallamát. Látom, ahogy hajolsz fölém, mikor még kicsi voltam. Látom, ahogy aggódva nézel rám, amikor elindulok az életbe. Látom azt a csöndes, mindent tudó szeretetet, ami körülölelt, és ma is vezet.
Köszönöm, hogy a világ számomra mindig szelídebb hely volt a jelenléted miatt. Hogy akkor is szerettél, amikor nem érdemeltem, és akkor is bíztál bennem, amikor én már nem hittem magamban.
Köszönöm, hogy szőttél nekem egy gyermekkort, mint egy meleg takarót – és azóta is ezzel melegszem, ha fázom.
Szeretlek, Édesanyám. És ez a szeretet olyan, mint a hajnal fénye: mindig visszatér, mindig újraéled. Veled minden nap ajándék.
Elmondhatatlanul szeretlek
Egy szó, egy világ
Anya nem csupán egy szerep. Ő a napfelkelte gyermekkorunk egén. A halk dal egy fáradt este. Az illat, amit sosem felejtünk el. A szó, ami egyszerre vigasz, erő és béke.
És ha bárki megkérdezné, mit jelent a szeretet, talán nem is tudnánk szavakba önteni. Csak lehunynánk a szemünket, és a szívünkkel mondanánk:
