Volt egyszer egy kisfiú, Balázs, aki mindennél jobban szerette a tűzoltókat és a tűzoltóautókat. Minden reggel, amikor felébredt, az első dolog, amit mondott: „Tűzoltó!”. És minden este, mielőtt álomba szenderült, arról álmodott, hogy ő is tűzoltó lesz.
Egy nap, amikor Balázs éppen a játszótéren játszott, hirtelen meghallotta a távoli szirénázást. Felcsillant a szeme, és izgatottan kiáltotta: „Tűzoltó!”. A szülei mosolyogva nézték, ahogy a kisfiú lelkesen utánozza a tűzoltóautó hangját.
Ahogy Balázs nőtt, a tűzoltóság iránti szeretete csak erősödött. Minden alkalommal, amikor elhaladt mellette egy tűzoltóautó, Balázs lelkesen integetett és kiáltotta: „Tűzoltó!”. És ahogy eltelt az idő, Balázs valóra váltotta álmait, és tényleg tűzoltó lett, hogy másokon segíthessen, éppen úgy, ahogy mindig is szerette volna.
Így élt boldogan Balázs, a kis tűzoltó, és mindenki tisztelte őt azért, hogy mindig ott volt, amikor segítségre volt szükség. És bár már nem volt kisfiú, sosem felejtette el azt a kis Balázst, aki mindig mosolyogva integetett és kiáltotta: