Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis béka, akit Csobbanónak hívtak. Csobbanó imádta a tavakat és a víz csobogását, és minden nap vidáman ugrált egyik kőről a másikra. Egy nap azonban a Tavaszi Tó, amely az erdő legszebb tava volt, különös módon elcsendesedett és elveszítette varázslatos csillogását. Az erdő lakói azt suttogták, hogy a tó erejét egy varázslatos kő tartja életben, amely valahol a tó mélyén rejtőzik, de csak az találhatja meg, aki bátorságot és önzetlenséget mutat.
Egy este, amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang elkezdte Csobbanó történetét.
„Csobbanó elhatározta, hogy megkeresi a varázskövet, hogy visszaadja a Tavaszi Tónak a ragyogását. Az útja nem volt könnyű, és három próbát kellett kiállnia. Az első próba a félelem leküzdése volt. Ahogy a tó közepébe ugrott, hirtelen sötét vízalatti járatok jelentek meg előtte. Csobbanó szíve gyorsabban vert, de eszébe jutott, hogy a barátai bíznak benne. Mély levegőt vett, és bátran továbbúszott a sötét járatokon.
A második próba az együttműködés próbája volt. Csobbanó találkozott egy kis halrajjal, akik elvesztették az irányt a sötét vízalatti világban. A béka segített nekik visszatalálni a világosabb részekre, és a halak hálából elvezették őt egy rejtett barlanghoz. A barlangban gyenge fény pislákolt, amely megmutatta az utat a varázskőhöz.
A harmadik próba az önzetlenség próbája volt. A barlang bejáratánál egy fiatal teknős ült, aki túl gyenge volt ahhoz, hogy átkeljen a barlanghoz vezető áramlatokon. Csobbanó megosztotta vele az utolsó erőtartalékát, és segített áthúzni az áramlatokon. A barlang végén egy tiszta, ragyogó kő várt rájuk – ez volt a Tavaszi Tó varázsköve.
Csobbanó óvatosan visszavitte a követ a tó közepére, és ahogy elhelyezte, a víz újra csillogni kezdett, és az erdő minden lakója örömmel figyelte a tó ragyogását. Csobbanó szíve tele volt boldogsággal, hiszen nem csak a tó csillogását, hanem a barátok hitét is visszaadta.
Csobbanó története megtanította Balázsnak, hogy a legnagyobb bátorság nem az, ha egyedül küzdünk, hanem ha másokat is segítünk az úton, és hogy az igazi varázslat az önzetlenségben és az összetartásban rejlik.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
