Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis hangya, akit Mászónak hívtak. Mászó apró volt, de annál erősebb és elszántabb. Egy nap különös hírt hallott az erdőben: a nagy hegy tetején egy rejtélyes kincs lapul, amely minden élőlény álmát valóra váltja. Mászó elhatározta, hogy felmászik a hegy csúcsára, és kideríti, mi rejtőzik ott.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Mászó történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Mászó elindult, hogy megmássza a nagy hegyet, és megtalálja a rejtélyes kincset. Útja során sok különleges állattal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy erős bogár volt, akit Páncélosnak hívtak. Páncélos elmesélte neki, hogy a hegy csúcsát csak azok érhetik el, akik tiszta szívvel és bátorsággal haladnak előre.
Ahogy továbbhaladt, Mászó találkozott egy vidám pillangóval, akit Szivárványnak hívtak. Szivárvány segített Mászónak megtalálni a hegyhez vezető ösvényt, és elmesélte neki, hogy a kincs csak akkor tárul fel, ha valaki szívből jövő kívánsággal keresi meg.
Útközben Mászó találkozott egy bölcs teknőssel is, akit Tominak hívtak. Teki elmondta neki, hogy a varázslatos kincs egy ősi fa gyökerei között rejtőzik a hegy tetején, és csak akkor válik láthatóvá, ha valaki őszinte vággyal közeledik hozzá. Teki segített Mászónak megtalálni az ösvényt, és együtt haladtak a csúcs felé.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Mászó felért a hegy csúcsára, ahol az ősi fa állt. Amikor Mászó szívből jövő kívánságát elmondta, a fa gyökerei között egy különleges fény jelent meg. De a kincs nem arany vagy drágakő volt, hanem a boldogság érzése, amely a szívéből fakadt. Az erdő lakói mind csodálták Mászó bátorságát és kitartását.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy a legnagyobb kincs néha nem az, amit keresünk, hanem az, amit a szívünkben találunk meg. Mászó története megtanította neki, hogy a bátorság és a tiszta szándék mindig meghozza a jutalmát.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
