Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis őz, akit Csillának hívtak. Csilla nagyon szerette az éjszakai erdőt, amikor a csillagok fénye megvilágította a fák között húzódó ösvényeket. Egy éjszaka különös dolog történt: a csillagok fénye elhalványult, és az erdőben teljes sötétség uralkodott. Az állatok nyugtalanná váltak, hiszen a csillagok mutatták nekik az utat. Csilla elhatározta, hogy megkeresi a csillagfény patakot, amely visszahozhatja a csillagok ragyogását az égre.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Csilla történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
“Csilla elindult, hogy megtalálja a csillagfény patakot, amelyről azt mondták, hogy csak azok találhatják meg, akik tiszta szívvel és bátorsággal keresik. Útja során sok különleges állattal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs bagoly volt, akit Holdszemnek hívtak. Holdszem elmesélte neki, hogy a patak egy titkos réten található, de csak azok találják meg, akik igazán hisznek a természet erejében.
Ahogy továbbhaladt, Csilla találkozott egy fürge nyúllal, akit Szökkenőnek hívtak. Szökkenő segített neki megtalálni az ösvényt a réthez, és elmondta neki, hogy a patak csak akkor kezd el ragyogni, ha valaki szívből jövő kívánságot mond.
Útközben Csilla találkozott egy kedves kis mókussal, akit Csúszkának hívtak. Csúszka elmesélte neki, hogy a csillagfény patak vize olyan tiszta, hogy aki belenéz, megláthatja legmélyebb vágyait, és visszahozhatja a csillagok fényét az égre.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Csilla megtalálta a titkos rétet, ahol a patak felragyogott. Amikor Csilla szívből jövő kívánságát elmondta, a csillagok újra megjelentek az égen, és az erdő ismét fényben úszott. Az állatok mind csodálták Csilla bátorságát és kitartását.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy a legnagyobb fények a szívünkben születnek, és a bátorság mindig elhozza a csodákat.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
