Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis vakond, akit Földinek hívtak. Földi nagyon ügyesen ásott járatokat a föld alatt, és segített az erdő többi állatának megtalálni az elrejtett magokat. Egy nap azonban különös hírt hallott: a föld mélyén van egy szikrázó kő, amely képes világosságot hozni a legsötétebb alagutakba is, és aki megtalálja, az soha többé nem fog félni a sötétben. Földi elhatározta, hogy felkutatja ezt a szikrázó követ, hogy segítsen az erdő lakóinak megvilágítani a föld alatti világot.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Földi történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
“Földi elindult, hogy megtalálja a szikrázó követ. Útja során különleges állatokkal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy furfangos hód volt, akit Fűrésznek hívtak. Fűrész elmesélte neki, hogy a kő egy föld alatti tó közelében rejlik, és csak akkor található meg, ha valaki igazán mer bátorsággal keresni.
Ahogy továbbhaladt, Földi találkozott egy fürge tücsökkel, akit Cini-cininek hívtak. Cini-cini segített neki megtalálni az ösvényt a tóhoz, és elmondta neki, hogy a szikrázó kő csak akkor kezd el világítani, ha valaki hisz a saját erejében és bátorságában.
Útközben Földi találkozott egy csendes csigával, akit Tekinek hívtak. Teki elmesélte neki, hogy a kő ereje csak akkor tárul fel, ha valaki szívből jövő kívánságot mond el, és mások javára használja a fényt.”
Végül, hosszú és fáradságos út után, Földi megtalálta a föld alatti tavat, ahol a szikrázó kő felragyogott. Amikor Földi szívből jövő kívánságát elmondta, a kő fénye betöltötte az alagutakat, és az állatok biztonságban közlekedhettek a föld alatt. Az állatok mind csodálták Földi bátorságát és eltökéltségét.
Földi története megtanította Balázsnak, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem az, hogy szembenézünk a sötéttel és merünk tenni másokért, még akkor is, ha félünk.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
