Egyszer volt, hol nem volt, élt egy színes, vidám pillangó, akit Pihének hívtak. Pihe az erdő egyik legkisebb lakója volt, mégis nagy álma volt: elhozni a tavaszt az erdőbe, amikor a tél túlságosan hosszúnak tűnt. Egy napon az öreg szarvas, Mogyoró, elmondta neki, hogy a Tavasz Hírnöke, egy varázslatos harangvirág, elbújt egy titkos völgyben, és csak az ébredhet fel, aki igazán megérti, miért fontos a tavasz.
Pihe, bár apró volt, elhatározta, hogy megkeresi a Tavasz Hírnökét, hogy az erdő újra életre keljen.
Amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv mesélni kezdte Pihe történetét.
Pihe először a Nagy Dombhoz érkezett, amelyet sűrű hó borított. Ott találkozott egy kis mezei egérrel, aki a hideg miatt elveszítette az élelmét. Pihe megosztotta vele az út közben talált magvakat. Az egér hálásan megmutatta neki az ösvényt, amely a titkos völgybe vezetett. Ez volt az első lépés: segíteni másokon, még akkor is, ha nem tudjuk, mit kapunk cserébe.
A következő akadály egy zúgó patak volt, amelyen Pihe nem tudott átrepülni, mert a víz fölött kavargó szél lesodorta volna. Pihe körülnézett, és észrevette, hogy a patak mellett egy rák próbál átkelni, de ő sem tudott előrejutni. Pihe gyorsan ötletelt: a rák ollóival összefogott egy hosszú fűszálat, amit Pihe a patak túloldalára húzott. Így mindketten átkeltek. Ez volt a második tanulság: a közös munka mindig erősebb, mint az egyedüli próbálkozás.
Végül Pihe elérte a titkos völgyet, ahol a Tavasz Hírnöke szunnyadt egy hósátor alatt. A harangvirág azonban nem nyílt ki. Ekkor Pihe rájött, hogy a tavasz nemcsak a meleget és a színeket jelenti, hanem azt is, hogy az élet örömét és szépségét megosztjuk másokkal. Pihe szárnyaival lágy szelet keltett, amely eloszlatta a hópelyheket, majd a virághoz hajolt, és suttogva megköszönte az erdő minden csodáját.
A Tavasz Hírnöke lassan kinyílt, és meleg, aranyló fényt árasztott. A tél szürkesége eltűnt, és az erdő újra megtelt élettel. Az állatok boldogan gyűltek össze, hogy megünnepeljék Pihét, aki bebizonyította, hogy a legkisebb teremtmény is képes nagy változásokat hozni.
Pihe története megtanította Balázsnak, hogy az igazi erő nem a méretben rejlik, hanem a kedvességben, az együttműködésben és abban, hogy megtaláljuk a szépséget az apró dolgokban.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
