Egyszer volt, hol nem volt, egy sűrű erdőben élt egy bölcs bagoly, akit Barnabásnak hívtak. Barnabás híres volt tudásáról és bölcsességéről, és az erdő minden lakója hozzá fordult tanácsért, amikor szükségük volt rá. Barnabásnak volt egy varázslatos könyve, amely tele volt régi történetekkel és titkos tudással.
Egy nap azonban, amikor Balázs a Mesefa alatt ült és a kis könyvet olvasgatta, a könyv varázslatos fénye körülölelte, és a mesélő hang elkezdte Barnabás történetét:
„Barnabás minden este elolvasta egy-egy fejezetét a varázslatos könyvnek, hogy újabb bölcsességeket tanuljon. Egyik este azonban észrevette, hogy a könyv eltűnt. Kétségbeesetten kereste mindenhol, de sehol sem találta. Az erdő lakói is aggódtak, mert tudták, hogy a könyv nélkül Barnabás nem tud majd nekik segíteni.
Egyik nap egy kis róka, akit Rudi néven ismertek, jelentkezett Barnabásnál. Rudi elmesélte, hogy a könyvet utoljára egy nagy tölgyfa közelében látta, ahol egy különös fény villant fel. Barnabás és Rudi elindultak, hogy megkeressék a könyvet. Ahogy közeledtek a tölgyfához, meglátták, hogy a könyv egy régi, elfeledett barlangban hever.
Barnabás óvatosan belépett a barlangba, és ahogy megérintette a könyvet, egy varázslatos fény vette körül. A könyv varázsa visszatért, és Barnabás újra kézbe vehette bölcsességének forrását. Rudi segítségének köszönhetően Barnabás megértette, hogy néha a legkisebbek is a legnagyobb segítséget nyújthatják.
Balázs, aki minden este visszatért a Mesefához, hogy hallgassa a varázslatos történeteket, sokat tanult Barnabás és Rudi történetéből. Megértette, hogy a bölcsesség nem csak a könyvekből származik, hanem abból is, hogy figyelünk másokra és elfogadjuk a segítségüket. Minden este egyre több dolgot tanult a szeretetről, a bátorságról és az együttérzésről.
Így éltek tovább Balázs és a falu lakói, a Mesefa varázslatos történetei által gazdagodva. És ha arra jársz, talán te is meghallhatod a Mesefa varázslatos suttogását.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
