Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: A brontoszaurusz, aki nem akart taposni

Egy borongós délután Balázs a Mesefa tövében rajzolt. Az eső csendesen permetezett, de a fa lombjai megvédték. A fiú dinoszauruszokat rajzolt – hatalmasakat, hosszú nyakkal és vastag lábakkal.

– Ha én is ilyen nagy lennék, vajon tudnék vigyázni a kisebbekre? – töprengett.

Ekkor egy különösen hosszú, sötétzöld levél hullott alá a fa ágai közül. Balázs azonnal érezte, hogy most egy igazán ősi történet következik.

Nagyon-nagyon régen, amikor még nem voltak emberek, csak páfrányerdők, vulkánok és dínók, egy völgy mélyén élt egy fiatal brontoszaurusz, akit Bronto-nak hívtak.

Bronto hatalmas volt. Már fiatalon is akkora, mint egy ház, és naponta több száz kiló növényt evett – leveleket, zsenge hajtásokat, páfrányokat.

De Bronto nem szeretett zajt csapni.

– Olyan nagy vagy – csodálkoztak a kisebb dinoszauruszok –, miért lépkedsz olyan halkan?

– Mert nem akarom eltaposni a földön élőket – felelte Bronto. – Tudod, alattam is van élet.

És ez igaz volt: Bronto minden lépés előtt lehajtotta a hosszú nyakát, és megnézte, van-e útjában valami élő. Mert Bronto tisztelte a földet, amin járt.

Egyik nap, amikor a völgybe nagy vihar tört, a kisebb dínók riadtan bújtak el. A folyó megáradt, és az ösvényeken sár hömpölygött.

Bronto viszont nem futott el. Inkább lassan, figyelmesen végigsétált a sáron, kijelölve egy új utat a mocsárba rekedt társainak. A lábai olyan mély nyomokat hagytak, hogy még a legkisebbek is tudtak benne menni.

– Köszönjük, Bronto! – kiáltották hálásan.

Bronto csak mosolygott.

– Az, aki nagy, nem azért erős, mert hangos – mondta. – Hanem mert tud vigyázni másokra is.

Sokan azt gondolják, hogy a brontoszaurusz csak egy mese. Pedig nem! Ez a dinoszaurusz valóban létezett:

  • körülbelül 150 millió évvel ezelőtt,
  • növényevő volt,
  • és akár 20 tonnát is nyomhatott,
  • mégis valószínű, hogy békésen járt a saját útján.

Balázs becsukta a levelet, és a rajzára nézett. Most már nem csak egy dínót látott benne – hanem egy figyelmes, bölcs óriást.

– Lehetek kicsi is, ha figyelek a körülöttem élőkre – gondolta.

A Mesefa lombjai mintha suttogtak volna: „Bölcsesség nem a mérettől függ.”

Tanulság:

  • A brontoszaurusz a valaha élt egyik legnagyobb szárazföldi növényevő volt.
  • Nem volt ragadozó – békésen élt az őserdőkben.
  • A nagyság nem jelent durvaságot – lehet vele együtt élni, óvni, segíteni is.
  • Aki nagyobb, annak nagyobb a felelőssége is – például figyelni másokra.

Itt a vége, fuss el véle.

Hasonló cikkek

Egy kép, egy történet – 2025.09.10.

Az arany macska legendája Réges-régen, amikor az emberek még jobban figyeltek a csillagok járására és a természet titkos üzeneteire, élt egy különleges macska. Nem olyan volt, mint a többi – bundája aranyként csillogott, és szemei mélyek voltak, mint az éjszaka.

Tovább olvasom »