Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis szentjánosbogár, akit Fénycsillagnak hívtak. Fénycsillag az erdő legszebb éjszakáinak fényét adta, de mindig arról álmodott, hogy hallhatja a Csillagok dalát, amelyről azt mondták, hogy a legcsodálatosabb zene a világon. Az öreg holdbagoly mesélte, hogy a dal csak annak hallható, aki megtanul hallgatni, szívből énekelni, és aki mer bízni önmagában.
Ezen az estén, amikor Balázs a Mesefa alatt ült, a könyv mesélni kezdte Fénycsillag történetét.
„Fénycsillag nekivágott az erdő mélyének, hogy megtalálja a Csillagok dalát. Az első próba a hallgatás próbája volt. Egy tisztáson állva hallgatnia kellett a természet legfinomabb hangjait: a szél suttogását, a patak csobogását, a tücskök ciripelését. Eleinte mindez zajosnak tűnt, de ahogy csendben figyelt, felismerte a dallamot, amely az erdő szívéből áradt. Megértette, hogy a legszebb zene néha a csendből születik.
A második próba az önzetlenség próbája volt. Egy eltévedt kis méhecske, akinek elveszett a kaptárja, segítséget kért Fénycsillagtól. Bár Fénycsillag sietett volna tovább, segített a méhecskének hazatalálni, és a kaptár lakói hálásan daloltak neki egy gyönyörű méhdalt. Fénycsillag rájött, hogy mások segítése új dallamokat hoz az életbe.
A harmadik próba az önbizalom próbája volt. Egy magas hegy tetején kellett megpróbálnia felragyogni a legfényesebben, hogy elérje a Csillagok dalát. Fénycsillag eleinte bizonytalan volt, de végül hinni kezdett saját fényében. Amikor teljes erejével világított, a csillagok ragyogása válaszolt neki, és hallhatóvá vált a Csillagok dala: egy szelíd, mégis erőteljes zene, amely az egész éjszakát betöltötte.
Az erdő minden lakója Fénycsillag köré gyűlt, hogy együtt hallgassák a Csillagok dalát. Az éjszaka sosem volt még ilyen fényes és boldog.
Fénycsillag története megtanította Balázsnak, hogy a figyelem, az önzetlenség és az önbizalom mind szükségesek ahhoz, hogy megtaláljuk életünk dalát.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
