Egyszer volt, hol nem volt, élt egy fürge kis fakopáncs, akit Kopogónak hívtak. Kopogó egész nap a fákat kopogtatta, hogy a rovarokat megtalálja, és mindig figyelt arra, hogy az erdő egészséges és boldog legyen. Egy nap azonban különös dolog történt: az erdő levelei kezdtek sárgulni, a patakok lassan kiszáradtak, és az erdei harmat eltűnt a fák leveleiről. Az állatok aggódtak, mert a harmat volt az, ami frissességet adott az erdőnek minden reggel. Kopogó elhatározta, hogy kideríti, mi történt a harmattal, és visszahozza az erdőbe az életet adó frissességet.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Kopogó történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Kopogó elindult, hogy megtalálja az eltűnt erdei harmat titkát. Útja során sok különleges állattal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs bagoly volt, akit Holdszemnek hívtak. Holdszem elmesélte neki, hogy a harmat egy varázslatos forrásból ered, amely mélyen az erdő szívében rejtőzik, de csak azok találhatják meg, akik tiszta szívvel keresik.
Ahogy továbbhaladt, Kopogó találkozott egy fürge mókussal, akit Csúszkának hívtak. Csúszka segített neki megtalálni a forráshoz vezető nyomokat, és elmesélte neki, hogy a harmat csak akkor tér vissza, ha valaki szívből jövő kívánsággal közeledik hozzá.
Útközben Kopogó találkozott egy kedves sünnel, akit Tüskésnek hívtak. Tüskés elmondta neki, hogy a varázslatos forrás egy ősi fa gyökerei között rejtőzik, és csak akkor tárul fel, ha valaki őszinte vággyal közeledik a fa árnyékában. Tüskés segített Kopogónak megtalálni a forrást, és együtt indultak el, hogy visszahozzák az erdei harmatot.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Kopogó megtalálta a varázslatos forrást. Amikor Kopogó szívből jövő kívánságát elmondta, a forrás újra felragyogott, és a harmat visszatért az erdő fáira. Az erdő lakói mind csodálták Kopogó bátorságát és kitartását.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megértette, hogy a legnagyobb erők néha a legkisebb dolgokban rejlenek. Kopogó története megtanította neki, hogy a természet varázsa mindig visszatér, ha tiszta szívvel és eltökéltséggel keresünk.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
