Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyors és kíváncsi kis gyík, akit Villámnak hívtak. Villám imádta felfedezni az erdőt, és mindig a legváratlanabb helyeken bukkant fel, hogy új dolgokat tanuljon. Egy nap különös dolgot hallott: az erdő mélyén van egy rejtett ösvény, amely az erdő legszebb tisztására vezet, ahol az évszakok mindig a legszebb arcukat mutatják. Azt mondták, hogy csak az találja meg ezt az ösvényt, aki türelmes és nem rohan. Villám elhatározta, hogy megkeresi a rejtett ösvényt, hogy lássa a tisztás szépségét, és megoszthassa élményét barátaival.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Villám történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
“Villám elindult, hogy megtalálja a rejtett ösvényt. Útja során sok állattal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy lassú és bölcs teknős volt, akit Csigusztnak hívtak. Csigusz elmondta neki, hogy a rejtett ösvényt csak azok találják meg, akik képesek megállni, és körülnézni a részletekre figyelve.
Ahogy továbbhaladt, Villám találkozott egy fiatal őzzel, akit Szarvaskának hívtak. Szarvaska segített neki felismerni, hogy a legszebb ösvények nem mindig a gyorsaságban rejlenek, hanem abban, hogy időt szánunk arra, hogy értékeljük a körülöttünk lévő világot.
Útközben Villám találkozott egy kedves madárral, akit Pipinek hívtak. Pipi elmesélte neki, hogy az ösvények titkait azok találják meg, akik figyelnek az erdő hangjaira, nem pedig csak rohanva keresnek. Villám ráébredt, hogy nem a gyorsasága fogja elvezetni a tisztásra, hanem az, hogy figyelmesen körülnéz, és türelmesen várja a jeleket.”
Végül, miután lassan haladt és türelmesen figyelt a környezetére, Villám megtalálta a rejtett ösvényt, amely a varázslatos tisztásra vezetett. Ott a leggyönyörűbb virágokat és fák koronáit látta, és boldogan tért vissza az erdő többi lakójához, hogy megossza velük az élményt.
Villám története megtanította Balázsnak, hogy néha a legnagyobb kincsek és szépségek csak akkor tárulnak fel előttünk, ha megtanulunk lassítani és figyelni a környezetünkre, nem pedig mindent sietve keresni.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
