Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyors kis szitakötő, akit Szellőnek hívtak. Szellő nagyon szerette a patakokat és tavakat, ahol vidáman repkedhetett a víz fölött, és csillogó szárnyával táncolhatott a napsugarakban. Egy nap azonban észrevette, hogy a patak vize kezdett kiszáradni, és az erdő lakói is aggódni kezdtek, hogy mi történhetett. Szellő elhatározta, hogy kideríti a rejtélyt, és megmenti a patakot.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Szellő történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
„Szellő elindult, hogy megtalálja a patak vizét tápláló forrást, és visszahozza az életet az erdőbe. Útja során sok különleges állattal találkozott, akik segítettek neki a küldetésében. Az első barátja egy fürge béka volt, akit Brekkencsnek hívtak. Brekkencs elmesélte neki, hogy a patakot egy varázslatos tündérkert őrzi, amely mélyen az erdő szívében található.
Ahogy továbbhaladt, Szellő találkozott egy vidám pillangóval, akit Szivárványnak hívtak. Szivárvány segített Szellőnek megtalálni a kerthez vezető titkos ösvényt, és elmesélte neki, hogy a kert bejáratát egy különleges dallam nyitja meg, amit csak azok hallhatnak, akik tiszta szívvel keresnek.
Útközben Szellő találkozott egy kedves vízisiklóval is, akit Szelídnek hívtak. Szelíd elmondta neki, hogy a varázslatos kert egy ősi fa gyökerei között rejtőzik, és csak akkor válik láthatóvá, ha valaki szívből jövő kívánsággal közeledik hozzá. Szelíd segített Szellőnek megtalálni a helyes ösvényt, és együtt énekeltek, hogy megnyissák a kert bejáratát.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Szellő és barátai megtalálták a tündérkertet. Amikor Szellő szívből jövő kívánságát elmondta, a kert felragyogott, és a forrás újra táplálni kezdte a patakot. Az erdő lakói mind csodálták Szellő gyorsaságát, kitartását és szívből jövő szeretetét.
Balázs sokat tanult Szellő történetéből. Megértette, hogy a gyorsaság és az összefogás segíthet legyőzni a legnagyobb akadályokat is, és hogy a legnagyobb kincs a természet csodáiban és a barátságban rejlik. Minden este egyre több dolgot tanult a szeretetről, a bátorságról és az együttérzésről. Ahogy Balázs bezárta a kis könyvet, tudta, hogy a Mesefa történetei még sok tanulságos kalandot rejtenek.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
