Egyszer volt, hol nem volt, élt egy hatalmas erdőben három jó barát: a bátor róka, Ravasz, a fürge őzike, Szelíd, és a hűséges kutya, Bátor. Mindannyian különleges képességekkel rendelkeztek, de még sosem álltak ki valódi próbát. Egy nap, amikor Balázs a Mesefa alatt ült és a varázslatos könyvet olvasgatta, a könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang elkezdte a három barát történetét:
„Az erdőben híre ment, hogy egy varázslatos szivárvány rejtőzik valahol a hegyek között, amelynek végén egy kincs várja azokat, akik kiállják a három nagy próbát: a bátorság, az ügyesség és a hűség próbáját. Ravasz, Szelíd és Bátor elhatározták, hogy együtt indulnak el a szivárvány nyomába, hogy megtalálják a kincset.
Az első próba a bátorság próbája volt. Egy mély, veszélyes völgyön kellett áthaladniuk, amelyet sűrű köd borított. A völgy tele volt félelmetes hangokkal, de Ravasz, a bátor róka, habozás nélkül előrelépett, és vezette barátait a ködön át. Ahogy átértek a túloldalra, a köd felszállt, és az első szín felragyogott a szivárványban, jelezve, hogy a bátorság próbáját kiállták.
A második próba az ügyesség próbája volt. Egy sűrűn benőtt erdőn kellett átvágniuk, ahol a fák sűrű ágai akadályozták az utat. Szelíd, a fürge őzike, könnyedén szökdécselt az ágak között, ügyesen megtalálva a leggyorsabb utat, és segítette barátait, hogy biztonságban átvágjanak az erdőn. Az erdő szélén egy másik szín jelent meg a szivárványon, jelezve, hogy az ügyesség próbáját is kiállták.
Az utolsó próba a hűség próbája volt. Egy gyors folyó választotta el őket a szivárvány végétől, és csak egy vékony fahíd ívelt át a vizek felett. Bátor, a hűséges kutya, először lépett a hídra, és biztosította barátait, hogy együtt átkelnek, figyelve egymásra és segítve a másikat. Bátor hűsége és kitartása átsegítette őket a folyón.
Amikor átkeltek a hídon, a szivárvány teljes fényében ragyogott, és a végén ott várta őket a varázslatos kincs. A kincs nem aranyból vagy drágakövekből állt, hanem a legszebb barátság és összetartás erejéből. Ravasz, Szelíd és Bátor rájöttek, hogy a legnagyobb ajándék maga a kaland volt, és a közösen kiállt próbák tették őket még erősebbé.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megtanulta, hogy a bátorság, az ügyesség és a hűség segíthet legyőzni bármilyen akadályt, de a legfontosabb, hogy mindig számíthatunk a barátainkra. Minden este egyre több dolgot tanult a barátságról, a kitartásról és a közös erőfeszítésekről.
Így éltek tovább Balázs és az erdő lakói, gazdagodva a Mesefa varázslatos történetei által.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
