A Mesefa lombjai között halk esti szellő zizegett. Balázs csendben ült alatta, amikor a fa mély, suttogó hangon megszólalt:
– Ma egy kis lény történetét mesélem el, aki az éjszaka barátja, de a szíve tele van fénnyel.
Egy régi erdő mélyén, egy hatalmas tölgyfa odvában lakott Mino, a kis denevér. Kicsi volt, és puha, szürke bundája úgy tapadt a testére, mint egy meleg takaró.
Mino szeretett repülni az éjszakában – amikor a világ elcsendesedett, és a hold fénye ezüstcsíkokat rajzolt a levegőbe.
De nappal… más volt a helyzet.
A nappali állatok gyakran megmosolyogták vagy félreértették.
– Nézd, ott a furcsa madár! – nevetett egyszer egy mókus.
– Nem is tud repülni rendesen, fejjel lefelé lóg! – csipogta egy veréb.
Mino szomorúan húzta össze a szárnyát.
Nem akart ő senkit bántani – csak megérteni, miért más.
Egy este, miközben a csillagokat nézte, elhatározta:
– Elmegyek, és megmutatom, hogy az éjszaka is lehet gyönyörű.
Elindult hát, és az erdő fölé repült. A hold fényében minden ragyogott: a levelek ezüstösen csillogtak, a tavak tükörként verték vissza az eget, és a virágok illata is más volt, mint nappal.
Mino boldogan szállt egyre magasabbra.
Egyszer csak egy halk sírást hallott. Követte a hangot, és egy kis bagolyfiókát talált, aki lecsúszott az ágról, és nem tudott visszarepülni a fészkébe.
– Ne félj – mondta Mino lágyan. – Segítek neked!
Szárnyaival finoman körülölelte a fiókát, és óvatosan visszavitte a fészekbe.
A kis bagoly hálásan pislogott rá.
– Köszönöm, Mino. Te tényleg az éjszaka hőse vagy.
Másnap, amikor a nap felkelt, a bagolyfióka elmesélte az erdő lakóinak, hogy a kis denevér mentette meg őt.
A mókus és a veréb elszégyellték magukat.
– Nem is tudtuk, hogy ilyen bátor vagy – mondta a mókus.
– És milyen kedves – tette hozzá a veréb.
Mino elmosolyodott.
– Nem baj, ha más vagyok. Az éjszaka is tele van fénnyel, csak másképp kell nézni.
A Mesefa elhallgatott, a levelek között átszűrődött a holdfény.
– Látod, Balázs – mondta halkan a fa –, mindenki különleges a maga idejében. Van, aki nappal ragyog, és van, aki éjjel világít.
Balázs mosolyogva bólintott, és úgy érezte, mintha a levegőben ő is hallaná Mino halk, vidám szárnysuhogását.
Nem attól ragyogunk, hogy mikor süt ránk a fény, hanem attól, hogy mi magunk is tudunk fényt adni másoknak.
