Egyik délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, amikor a varázskönyv ezüstös fényben kezdett ragyogni. Ahogy kinyitotta, a lapok maguktól megfordultak, és egy új történet bontakozott ki előtte:
A távoli, jeges vizeken, ahol a hullámok lágyan ringatták a jégtáblákat, élt egy kis fóka, akit Luminak hívtak. Lumi különleges volt – nemcsak puha, fehér bundájáról ismerték, hanem a gyönyörű dallamairól is, amelyeket a tengernek énekelt.
A sarki szél lágyan simogatta a jégmezőt, amikor Lumi anyukája, Arna, mosolyogva figyelte, ahogy a kis fóka játszott a hóban.
– Lumi, miért énekelsz mindig? – kérdezte kíváncsian egy másik fiatal fóka, Tiri.
– Mert a tenger is dalol – felelte Lumi. – Hallgasd csak meg a hullámok suttogását, a jég repedező hangját, és a szél suhanását! Ez mind egy nagy zenemű része.
Tiri kíváncsian hegyezte a fülét. Most először figyelte meg igazán a természet hangjait.
Egy nap a fókák csoportja vándorútra indult, hogy új halban gazdag vizeket találjanak. Az út hosszú volt, és a kis fókák hamar elfáradtak.
– Már nem bírom tovább! – panaszkodott egy kis fóka, aki lemaradt a többiektől.
Lumi elgondolkodott, majd elkezdett egy lágy, nyugtató dalt dúdolni. A dallam olyan békés volt, hogy a fókák szíve könnyebb lett tőle, és újult erővel úsztak tovább.
– Ez csodálatos volt, Lumi! – lelkendezett Tiri. – A dalod segített nekünk!
Amikor megérkeztek az új jégtáblákhoz, a tenger különösen nyugodt volt. Az este közeledtével Lumi a csillagok felé fordult, és egy különleges dalt énekelt – egy dalt a tengernek, a szélnek és az égnek.
Arna büszkén nézett rá.
– Tudod, Lumi, a dalod nemcsak szép, hanem erőt is ad. A hangod összeköt minket, és emlékeztet arra, hogy a természet is mindig szól hozzánk – ha figyelünk rá.
Lumi boldogan mosolygott. Most már tudta, hogy az ő hangja is egy része a tenger dalának.
Balázs becsukta a varázskönyvet, és lehunyta a szemét. Hallgatta a szél halk susogását és a madarak csicsergését. A Mesefa lágyan susogott:
– Néha a legszebb dallamok nem azok, amiket hallunk, hanem azok, amelyeket a szívünk énekel.
Balázs elmosolyodott, és úgy döntött, ma különösen figyelni fog a természet hangjaira.
Itt a vége, fuss el véle!
