Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis szarvas, akit Napsugárnak hívtak. Napsugár nagyon szerette az erdőt, különösen a napfényes réteket, ahol a virágok nyíltak. Egy nap különös dolgot hallott: az erdő mélyén nő egy varázslatos napvirág, amely minden évszakban virágzik, és különleges ereje van. Azt mondták, hogy aki megtalálja a napvirágot, az képes lesz elhozni a fényt az erdő legsötétebb napjaiban is. Napsugár elhatározta, hogy felkutatja ezt a különleges virágot.
Egy este Balázs a Mesefa alatt ült, és a varázslatos könyvből Napsugár történetét hallgatta. A könyv fénye körülölelte, és a mesélő hang így szólt:
“Napsugár elindult, hogy megtalálja a varázslatos napvirágot. Útja során sok különleges állattal találkozott, akik segítettek neki. Az első barátja egy bölcs bagoly volt, akit Holdszemnek hívtak. Holdszem elmesélte neki, hogy a napvirág egy titkos tisztáson nő, és csak akkor mutatja meg magát, ha valaki szívből jövő kívánsággal keresi.
Ahogy továbbhaladt, Napsugár találkozott egy gyors nyúllal, akit Szökkenőnek hívtak. Szökkenő segített neki megtalálni az ösvényt a tisztáshoz, és elmondta neki, hogy a napvirág csak akkor kezd el ragyogni, ha valaki igazán hisz a fény erejében és a jószívűségben.
Útközben Napsugár találkozott egy kedves mókussal, akit Csúszkának hívtak. Csúszka elmesélte neki, hogy a napvirág olyan erőt rejt, amely képes visszahozni a fényt az erdő legsötétebb napjaiban is, de csak akkor tárja fel titkát, ha valaki tiszta szívvel és önzetlen szándékkal cselekszik.
Végül, hosszú és fáradságos út után, Napsugár megtalálta a tisztást, ahol a varázslatos napvirág felragyogott. Amikor Napsugár szívből jövő kívánságát elmondta, a virág kinyílt, és a fény újra betöltötte az erdőt. Az állatok mind csodálták Napsugár bátorságát és eltökéltségét.
Balázs, ahogy hallgatta a történetet, megtanulta, hogy a legnagyobb fény a szívünkben rejlik, és a jószívűség mindig elhozza a fényt az élet legsötétebb pillanataiban is.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
